Hol él: Amerika (pontosabban az USA) keleti felének füves síkságain őshonos, évelő, Európában eleinte dísznövényként terjedt el, gyógyhatásaira csak későbben figyeltek fel.
Küllemi leírás: gyöktörzse rizómásodott, a szár, a hajtás magasra, akár 180 cm-re (!) is megnőhet. A bíbor kasvirág levelei tojásdad alakúak, a keskenylevelűé keskenyebbek, fűrészelt szélűek. A levelek hosszúak 10-30 cm között. A szár és az oldalsó ágak végén ülnek a virágok, fészekvirágzatban, a csöves és nyelves virágok. A növény kedveli a fényt és meleget, de a fagyot is átvészeli.
Milyen drog* készül belőle: hajtása (herba) és gyökere (radix) képezi a drogot.
Mit tartalmaz: alkilamidok, cikóriasav, glikoproteinek, flavonoidok, poliszacharidok, monoterpének.
Mire alkalmazható a gyógyászatban?
Belsőleg: elsősorban a megfázás, influenza tüneti kezelésében használatos, mérsékli a tüneteket, csökkenti a fertőzés időtartamát. Megfázásokon túl allergiás tüneteket is csökkent, hörghurut, mandula- középfülgyulladás, valamint húgyúti és nőgyógyászati jellegű fertőzések esetén is jótékony hatású. Az amerikai indián gyakorlatban szájüregi és fogínygyulladásokra, égésre, sőt vérmérgezésre is használták valaha…
(forrás: wikipedia, Castleman: Gyógynövény-enciklopédia)
Kommentáld!