Avagy lássunk Isten szemével!
„Mert nézzétek csak a ti elhivatásotokat, testvéreim, nem sokan
vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy
előkelők…” (1Kor 1:26)
Jézus az embereket nem veszteseknek látta, hanem lehetséges győzteseknek.
Megszánta őket, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok (Márk 6:34).
Nézzünk Isten szemén keresztül.
Mi gyomokat látunk; Isten rózsákat.
Ahogy Jézus tekintett az emberekre, kihozta belőlük a legjobbat.
Mások egy olyan asszonyt láttak, aki öt házasságon volt túl; Ő egy
megtért bűnöst, aki jó képességgel bírt, hogy másokat elérjen
Samáriában.
Az emberek egy szerencsétlen vakot láttak, Jézus meglátta az embert, aki képes látni.
Az emberek egy nyomorékot láttak, Jézus látta, ahogy felveszi az ágyát, és újra jár.
Mátét megvetett adószedőnek látták, Jézus a jövendő tanítványt.
Az emberek Zákeust gazembernek tartották, és megvetették; Jézus felismerte a kereső szívet.
A tanítványok a drága kenetet kidobott pénznek látták, Jézus felismerte a hálás szív áldozatát.
Az emberek egy indulatos természetű halászt láttak; Jézus meglátta a rátermett vezetőt.
A bámészkodók gúnyolódó római katonákat láttak, akik szögeket vertek
Jézus testébe - Jézus vakokat látott, akik nem tudták, mit cselekszenek.
Az emberek büszke katonai vezetőket láttak - Jézus a hitvalló századost látta.
Kérjük Istent, hogy lássuk meg a körülöttünk élő embereket az Ő szemével.
Nézzünk szembe a ténnyel, én sem voltam olyan csodálatos, mielőtt Isten megváltoztatott.
Ne ítéljünk el másokat!
Nézzük őket Isten szemével, úgy, ahogy Isten tekintett ránk.
Tegyük meg mindezt azért, hogy a legjobbat hozzuk ki az emberekből!
Gy. P.
Kommentáld!