„Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva…” (Efezus 4:16)
Amikor szembesítesz valakit valamivel, légy konkrét, ne általánosíts! Például ne mondd azt: „Te mindig olyan udvariatlan és barátságtalan vagy.”
Inkább fogalmazz határozottan: „Tegnap eléggé udvariatlan voltál Kovács nénivel.”
Az általánosítás olyan, mintha a személyt támadnád, ahelyett, hogy építő kritikát mondanál arról, amit tesz.
Továbbá az ilyen ködös általánosítások nem adják tudtára az illetőnek, hogy mit kellene tennie, miben kellene változnia, növekednie.
Ne feledd kimutatni együttérzésedet!
A hatékony mentor mindig megpróbálja magát tanítványa helyébe képzelni. John Erskine novellaíró megjegyezte:
„Igazából egy lépést sem tettünk előre, amíg nem helyezkedünk az ő nézőpontjába.”
Biztosítsd a másik embert arról, hogy a támogatója vagy, nem az ellensége, és hogy az egyetlen vágyad, hogy megláthasd az ő sikerét.
Miért olyan nehéz az embereknek elfogadni és feldolgozni a kritikát?
Azért mert a szégyen körforgásában vannak, amely egész gyermekkorukig visszavezet.
Soha nem érezték, hogy értékelik őket, úgy érezték, mintha mindig csak bírálnák őket, és azt mondanák, milyen haszontalanok és ostobák, emiatt most ösztönösen túl nagy erőt tulajdonítanak a kritikának.
Csak akkor tudsz megfelelő módon közelíteni feléjük, ha ezt megérted. Építs az erősségeikre, tehetségükre és jellemükre, és bátorítsd őket!
Érdemeld ki a szembesítésre való jogot! Azon legyél, hogy az esetek 97%-ban megerősítést adj, így ha eljön az idő a maradék 3%-ban, amikor keménynek kell lenned, szereteted és bátorításod hihető lesz.
Honnan tudhatná valaki, hogy az ő oldalán állsz, ha mindig csak negatív értékelést hall tőled?!
Forrás: Maiige.hu
Kommentáld!