,,Dicsérjétek az Urat!
Milyen jó Istenünkről énekelni,
milyen gyönyörű a szép dicséret!
Meggyógyitja a megtört szivüeket,
és bekötözi sebeiket.
Megszabja a csillagok számát
nevet ad mindegyiknek.
Nagy a mi Urunk és igen erős,
bölcsessége határtalan.
Támogatja az Úr az alázatosokat,
de porig alázza a bűnösöket."Zsolt.147:1-6
Csillagokat számolni hiábavaló időtöltés.Még ha szép tiszta is az este,s jól
láthatóan ragyognak a csillagok,akkor is hamar belezavarodunk a számolásba,mert olyan sok csillag van.Van azonban Valaki,aki pontosan
tudja hány csillag ragyog az égen,még a nevüket is tudja...Igen,Isten a mi
mennyei Atyánk az.S Ő ne tartaná számon ,mi történik a földön? Hiszen
az is az Ő teremtése.Hatalmas az Úr! Számára semmi sem lehetetlen!
A megtört szivü ember különösen kedves számára.Aki bűneivel ,bajaival
Hozzá fordúl gyógyulásért,az vigasztalást,gyógyulást talál.
Ha olykor szomorú vagy,félsz,menj ki a szabadba,nézz fel az égre.Gyönyör-
ködj a csillagokban,dicsérd Istent,aki mindent tud a csillagokról...de rólad is!
,,Szent asztalodhoz készülök Királyom,
s leborulok Előtted csendesen...
bocsánatod,kegyelmed keresem.
Födjön be újra értem hullott véred
hiányt,mulasztást,üres perceket...
bár mindet számba venni sem lehet.
Olyan ritkán néztem a csillagokra
rám alkonyodó ,sötét esteken...
a villany fénye elég volt nekem.
Irtam,olvastam hideg ,földi fényben
befüggönyöztem jól az ablakot...
s nem tárulhattak örök távlatok.
Ha többet nézek csillagos egedre,
ha a csodálat és a csend betölt,
helyére kerül szivemben a Föld
megláttatja a csillagok világa,
mi a parányi, mi a végtelen,
milyen csoda, hogy Te gondolsz velem.
S lelkemben félelem kél és alázat,
hogyha a fényévekhez mérhetem
pillanatnyi életem.
Minden mulasztásom még jobban éget,
minden elvégezetlen feladat
csillagos eged szent rendje alatt.
Köszönöm,hogy értem hullt ,drága véred
minden mulasztást eltöröl,befed...
S köszönöm,hogy tovább ragyog felettem
nagy irgalmad és csillagos eged!
(Túrmezei Erzsébet verse) 
Kommentáld!