Az angol királynő gyakran ellátogat a Bob Morrow kastélyhoz. Egy
alkalommal, amikor egyedül sétált ott, elkezdett esni az eső. A
legközelebbi parasztháznál keresett menedéket. A hölgy, aki ajtót
nyitott, nagyon dühös volt amiatt, hogy valaki ebben a kora reggeli
órában háborgatni merészeli. Résnyire kinyitotta az ajtót, és kimordult:
- Mit akar?
A királynő nem mutatkozott be, csak egyszerűen megkérdezte:
- Kölcsönkaphatnék egy esernyőt?
- Egy pillanat! - mormogta az asszony. Bevágta az ajtót, egy
pillanatra eltűnt, majd kihozta a legócskább ernyőt, amit csak talált -
olyat, aminek néhány merevítőbordája törött volt, és vásznát apró lyukak
tarkították. Kidugta az ajtón, és azt mondta: - Itt van.
A
következő reggel a királyné teljes kísérete odavonult díszegyenruhában a
parasztház elé. A kíséret egyik tagja bekopogott, és a következő szavak
kíséretében adta vissza az ernyőt az asszonynak:
- Asszonyom, Anglia királynője köszöni Önnek. Elmenőben még hallotta, hogy az asszony azt motyogja:
- Ha tudtam volna, a legjobbat adtam volna neki.
Vizsgáljuk át életünket, idézzük fel emlékeinket! Volt olyan történet amikor jobbat adhattunk volna, mint amit valójában adtunk?
Gondoljunk mennyei Atyánkra, aki a legjobbat adta nekünk:
Jn 3,16 - Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Kommentáld!