„Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt.” (János 10:22-23)

Jézus legjobb barátja János elbeszélése szerint Jézus Jeruzsálemben volt Hanuka idején: ez a Felszentelés ünnepe. Vajon a követői miért nem ünnepeltek? Igazság szerint voltak, akik ünnepeltek. A Hanuka egy zsidó ünnep, de Isten nem rendelte el a megünneplését a Bibliában. Ez az ünnep a kilencágú gyertyatartónak (az Exodusban említett hétágú helyett) és fánknak köszönhetően vált olyan ismertté! A Felszentelés ünnepének azonban sokkal mélyebb bibliai gyökerei vannak, mint azt sokan gondolnák.

A hagyományos történet úgy szól, hogy egy cseppnyi olaj természetfeletti módon nyolcszor hosszabb ideig égett a templom menórájában, mint normál körülmények között, miután a zsidó makkabeusok legyőzték a görögöket, és i.e. 165-ben újjá avattak (újra szentelték) a Jeruzsálemi Templomot. A világ zsidó közösségei az olaj csodájának ünnepén olajban sült ételeket tálalnak fel, amelyek szintén a csodára emlékeztetnek. Ilyen ételek a fánk (sufganion) valamint a latkesz, az olajban sült kis burgonyaérmék. A gyerekek egy speciálisan erre az ünnepre jellemző társasjátékot játszanak egy pörgettyűvel (ennek a neve ‘dreidel’), amelyre egy héber mondat – „Nagy csoda történt ott” – első betűit írják a kocka oldalaira. Izraelben azonban a dreidel betűi azt jelentik: „Nagy csoda történt itt”!

A görögök uralma i.e 329-ben kezdődött, amikor Nagy Sándor megszállta Izraelt. Egyre zsarnokibb módon viselkedtek, sok dolgot megszigorítottak és betiltották a Tóra tanulmányozását, a körülmetélést, és az oltáron a sertésen kívül más állatot nem áldozhattak. Az is megtörtént, hogy a zsidókat arra kényszerítették, hogy az áldozati disznó húsát megegyék. Ezzel azonban már túl messzire mentek, és lázadás tört ki, amelynek élére Makkabi családja állt. Szembeszálltak a görögökkel és visszaszerezték tőlük a hatalmat. A templom tömve volt mindenféle görög szobrokkal és gonosz praktikákkal, eljött tehát az idő a kitakarítására és újraszentelésére. A hétágú menorába csak megszentelt olajat lehetett önteni, amely folyamatosan égett, de csak egy napra elegendő olaj állt rendelkezésükre, az új megszentelt olaj elkészítésére hét napra lett volna szükség. A történet szerint csodával határos módon azonban az olaj nem csak egy napra volt elegendő, nyolc napon át égett, amíg új megszentelt olajat tudtak megfelelő módon sajtolni. A templomot Izrael Istenének szentelték, és a rendeléseit helyreállították.

Ezért van a Hanuka gyertyatartónak kilenc ága a hagyományos hétágú menóra helyett – emlékeztetve minket az nyolcnapos csodára, és arra az egy lángra, a „szolgalángra”, amelyből a többi gyertyát meggyújtják. Sok nagyszerű témához kapcsolhatjuk mindezt. Akik Yeshuát szeretik, számukra Ő a szolgaláng, a világ világossága, és ez az ünnep egy nagyszerű alkalom arra, hogy Neki szenteljék magukat.

Az ünnep nyolc napon át tart, és minden nap eggyel több Hanuka gyertyát gyújtanak meg addig, amíg a nyolcadik napon az összes gyertya nem világít, és jól látható a lakások ablakiban. Ekkor a kilencedik kiszlév hónap végén, a gyerekek játszanak, sok ajándékot és fánkot kapnak!

A Templomszentelés ünnepe sokkal messzebbre nyúlik

Az Aggeus próféta könyvének 2. fejezetében, amely a második templom újjáépítése idején íródott, Isten felhívja a népe figyelmét egy különleges dátumra. Ez a dátum nem más, mint a kilenceik hónap 24. napja, amely nem más, mint kiszlév hónapja. Ezt háromszor is elismétli a 10, a 18. és a 20. versben: „Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmúltakat is! A kilencedik hónap huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, amelyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!”

Érdekes, hogy ez egy nappal előbb van, mint amikor ma a Hanukát ünnepeljük, és arra helyezi a hangsúlyt, hogy Istennek szentelje a templomot, és ez egy új kezdet legyen mindenki számára. A 9. versben Isten azt ígéri:

„Nagyobb lészen e második háznak dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura.”

Isten arról is kérdezi Aggeus prófétát, mi teszi tisztátalanná a dolgokat. Aggeus helyesen válaszol Isten kérdéseire, és Isten a következő rossz hírt közli vele: „Épp így e nép és épp így e nemzet én előttem, azt mondja az Úr, és épp így kezüknek minden munkája, és amit ide felhoznak: tisztátalan az.”

Ugyanakkor Istennek van jó híre is – innentől kezdve bőséget és áldást ígér. Az első részben arról olvasunk, hogy azok, akik a száműzetésből visszatértek, nem a templom építésével foglalkoztak, hanem a saját házaikat helyezték előtérbe. Isten házáról teljesen megfeledkeztek és elhanyagolták azt. De ahogyan épül a templom, Isten úgy hozza el az áldásait – Ő akkor is hűséges, ha mi nem vagyunk azok.

Milyen jó az Isten! Milyen könyörületes és kész a megbocsátásra! Elég hatalmas ahhoz, hogy megszabadítson a tisztátalanságtól és a szentségtelenségtől, és arra vágyik, hogy bőségesen megáldjon minket. A második templom egyébként sokkal nagyobb lett, mint az előző volt. Yeshua ott járt az oszlopok között a kilencedik hónap huszonnegyedik napján, a Templomszentelés ünnepén. Benne nem volt semmi tisztátalanság, és a vére bennünket is megtisztított. Ott volt, hogy megünnepelje a Hanukát, és mi is megünnepelhetjük úgy, hogy életünk templomát Neki szenteljük.

Jöjj, Uram, Yeshua, töltsd be az életünk templomát! Most ismét odaszánjuk magunkat Neked, a Hanuka ünnepén – a templomszentelés ünnepén. És közben együnk egy fánkot is! :)