A valamikori diákok - akik a diplomaszerzés után munkájukban nagy karriert futottak be - összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat.
A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.
A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza. Volt közöttük porcelán, műanyag, üveg, pár sima, néhány közülük drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.
Amikor minden diák kezében volt már egy csésze kávé az egykori tanár így szólt:
- Megfigyeltétek, hogy minden szép és drága csésze elkelt hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is.
Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt és nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.
Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék.
Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem
változtatják meg. Néha azzal, hogy csak a csészére
figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét.
********************************
" A boldogság titkát nem akkor lehet megtalálni ha többre törsz, hanem
hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet."
(Dan Millman - A békés harcos útja)
********************************
Garai Gábor: Jókedvet adj
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.
Kommentáld!