Egyszer jámbor férfiak állítottak be Szent Lajos francia királyhoz és ezt jelentették:
- Fenség, az egyik párizsi templomban, amikor a pap átváltoztatás után fölmutatja a szentostyát, az eleven Jézus látható!
A király nem csodálkozott különösképpen, ezért a hírvivő megkérdezte:
- Mi az, Fenség, nem hiszi?
- Hogyne hinném - válaszolta a szent király - hiszen Jézus maga mondta: Ez az én testem!"
- Jöjjön el, nézze meg Fenséged is!
- Dehogy megyek!
- Miért, mégsem hiszi?
- Milyen ostobák az urak! - válaszolta Szent Lajos. - Lelkem mélyéig hiszem, de ha ott lennék, becsuknám a szemem, hogy ne lássam és el ne veszítsem a hitem érdemét, jutalmát és boldogságát, hiszen Jézus maga mondta: "Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek" (Jn 20,29).
****************************
Rejtőző istenség, hittel áldalak,
Ki rejteztél itt bor és kenyér alatt.
Szívem Te előtted megalázkodik,
Mert ha téged szemlél, megfogyatkozik.
Sebeid Tamással nem szemlélhetem,
Te vagy mégis, vallom, Uram, Istenem.
Add, hogy egyre jobban higgyek Tenéked,
Tebenned reméljek és szeresselek.
Kegyes Pelikánunk, égi szeretet.
Véredben, tisztátalant, moss engemet,
Egy cseppje elég, ha a mérlegbe hull,
Az egész világnak bűnváltságul.
Jézus, most csak arcod leplét láthatom,
Add meg, Uram, amit úgy szomjúhozom,
Boldogan, lepletlen lássam színedet
És dicsőségedben dicsérhesselek.
Kommentáld!