A hit és az anyanyelv menedéke
Zsúfolásig megtelt vasárnap délután a lupényi református templom. A
méltóságteljes és rendkívül felemelő jubileumon azonban nemcsak a
helybéli vagy környező Zsil-völgyi városokból és Erdélyen kívüli
testvérgyülekezetekből érkezett reformátusok, hanem lupényi katolikusok,
unitáriusok és baptisták is szép számban jöttek el együtt ünnepelni a
magyarság nevében református testvéreikkel.
1913-ban szintén összefogás révén épült fel a templom, a többi felekezet
magyarsága besegített a reformátusoknak, egy évszázaddal később pedig
együtt ünnepeltek a bányavidék magyarságára oly jellemző szolidaritás
jegyében.
Múltbéli erősségeink jövőnk alapkövei
Az utóbbi évszázad a magyarság pusztítását célozta, de a magyarság
túlélte az összes csapást, a nemzeti összetartozást nem sikerült
kitörölni a magyar tudatból. A hit megtartó ereje révén maradt meg a
magyarság még szétszakított testtel is, Lupényban ugyanúgy, mint
Budapesten, mondta ünnepi felszólalásában Kövér László, a Magyar
Országgyűlés elnöke. A magas rangú anyaországi politikus ugyanis
fontosnak tartotta, hogy személyes részvételével jelezze: a budapesti
hatalom a szórvány legvégén helyezkedő maréknyi lupényi magyarsággal is
törődik, ők is ugyanúgy a nemzet alkotórészei, mint a budapestiek. S a
megmaradás és felemelkedés, a jövő alapköve továbbra is a keresztény
hit, a család és a nemzeti összetartozás, nemcsak a magyarságé, hanem
egész Európáé, bármennyire is támadják Európában Magyarországot emiatt,
azok, akik ezen alapértékeket összeférhetetlennek tekintik a jövővel, a
múlt eltünőfélben lévő maradványainak tekintve, hangsúlyozta Kövér
László.
Közösség-összetartó menedék
100 éven keresztül a templom a magyarság menedéke volt, s a jövőben is
ugyanez a szerep vár rá, fogalmazott igehirdetésében Kató Béla püspök.
Nem csak ünnepekkor, hanem a mindennapi életben is. Az egyháznak ma is
fontos közösség-összetartó szerepe van, aktívan részt kell vennie a nép
életében, a közönségépítésben és a nemzeti öntudat megerősítésében, noha
a magyarságra nehezedő történelmi viharok enyhültek az utóbbi 25 évben.
A templom sokáig az anyanyelv, a hit és a magyar kultúra menedéke volt,
s továbbra is annak kell maradnia, mert a gondok nem tűntek el,
elmenekülni előlük, pedig nem lehet, még az informatikai forradalom
nyomán egyre jelentősebb virtuális világba se, mondta az erdélyi
reformátusok püspöke.
A templom nemcsak Isten házából áll, hanem az élő gyülekezetből is, a
befogadó hitközösségből. A 100 éves – nemrég felújított – templom szép
ugyan, igazi ékessége mégis a gyülekezet, mondta ünnepi felszólalásában
Kovács-Szabadi Tünde, helyi lelkipásztor asszony. Adja a Jóisten, hogy a
továbbiakban is ugyanilyen erős, összetartó és befogadó legyen, mint az
eddigiekben.
A lupényi reformátusok között kevés a tősgyökeres bányavidéki,
legtöbbjük a Székelyföldről, Szilágyságból, vagy Erdély többi vidékéről
érkezett oda az évek során, a fehérebb kenyér reményében. A templom
nemcsak lelki táplálékot biztosított számukra, hanem erős közösséggé
kovácsolta, mondta ünnepi köszöntőjében Zsargó János, vajdahunyadi
lelkipásztor, a Hunyadi egyházmegye esperese.
Somogyi Péter, a Budapest fasori, valamint Gyenge Károly, a
torontálvásárhelyi (Vajdaság) testvérgyülekezetek lelkipásztorai rövid
bibliaidézettel köszöntötték lupényi testvéreiket, akárcsak Márton
Zoltán petrozsényi, valamint Gáll Sándor és Májai Zoltán korábban
Lupényban szolgált lelkészek, illetve Koppándi-Benczédi Zoltán unitárius
és Borzási Sándor baptista lelkipásztorok. Marthy Attila plébános
külföldre utazott, így hát nem köszönthette a református testvéreket a
római katolikusok nevében, de számos katolikus részt vett a
testvérközösség ünnepén.
Reményteli őrség a végeken
Helytállásból bármely Kárpát-medencei magyar leckét vehet a
lupényiaktól, a bányavidékiek szolidaritásából, összetartásából,
hangsúlyozta ünnepi beszédében Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad
megyei RMDSZ elnöke. Csak az a közösség építkezik, amely reménykedik,
amelynek van jövőbe vetett hite. Megfogyatkozva bár, a lupényi
református közösség sokat épített az utóbbi években, és most is
építkezik. Kitart a végeken, hogy a szórvány ne költözzön el. Mert a
szórvány nem tűnik el, hanem elköltözik: a végek feladásával előbb
Kolozsvár és közép-Erdély, majd később továbbköltözve a Székelyföld is
elszórványosodhat. Ezért a végvárakat, mint például a bányavidéki
magyarságot sosem szabad feladni, éppen ellenkezőleg, meg kell
erősíteni.
A templom a magyarság őrbástyája az ezeréves határ tövében, a
gyülekezet, pedig a katonái, üzente Dézsi Attila volt prefektus és
kormányfőtitkár a református gyülekezet presbitereként. Neki
köszönhetően vészelték át 100 év viszontagságait: 1918 előtt a
Zsil-völgyében a magyarság volt többségben, az impériumváltás révén
viszont létszámuk felére csökkent, majd az ötvenes-hatvanas és hetvenes
években ismét jelentős növekedés történt az iparosítás idején. Az újabb
létszámbeli fogyatkozás ellenére a közösség mégis erősödött az utóbbi
években, visszakapta ingatlanjait, iskoláját, földjeit, a hit lángja
pedig erőt ad a jövő építésére.
Kopjafa
A felszólalások után az egybegyűltek a templom udvarán folytatták az
ünnepséget, ahol a nagyatádi (Somogy megye, Magyarország)
testvérgyülekezettől ajándékba kapott kopjafát koszorúzták meg. 2009 óta
az anyaországi református gyülekezetek testvérkapcsolatot építettek ki a
határon túli hitközségekkel. Legtöbbjük figyelme nyilván a nagyvárosok
vagy Székelyföld felé irányult, a nagyatádaiak viszont Réti Árpád,
Kibédi származású, Lupényban is élt főgondnok javaslatára a bányavidéki
gyülekezettel vette fel a kapcsolatot. Így alakult meg a Budapest-Fasor,
Nagyatád, Torontálvásárhely és Lupény négyes testvér-gyülekezeti
viszony, mely révén évente többször látogatják meg egymást, ismertette a
helyzetet Jakab László, a nagyatádiak aradi származású lelkipásztora. A
Réti Árpád által faragott, és ünnepélyesen megkoszorúzott kopjafán az
áll: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez testvér hűtlen ne
légy soha”.
Az ünnepség végén – melynek szervezésében az Eben Haezer egyesület és a
Communitas Alapítvány is anyagi segítséget nyújtott – szeretetvendégség
várta a résztvevőket.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com
hitvilág 2013.07.30. | 06:58 100 éves a lupényi református templom
Kommentáld!