hitvilág   | 13:42 Európai Polgári Díjat kapott – beszélgetés Kató Bélával

Európai Polgári Díjat kapott Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka. Az elismerést olyanoknak ítélik oda, akik hozzájárulnak a megértés, a polgárok és tagállamok közti szorosabb integráció előmozdításához.

Azokat is megilleti, akik olyan programokat dolgoznak ki, amelyek kifejezésre juttatják az EU Alapjogi Chartájában foglalt értékeket. Idén tizenkilenc tagállamból hatvanegy jelöltet javasoltak a díjra az európai parlamenti képviselők, Romániából csak Kató Béla részesült az elismerésben.

– Hogyan értékeli a kitüntetést?
– Minden díj megtisztelő, de egy európai talán annyival is értékesebb, hogy ott sokkal kevesebb kitüntetés van, mint ez ügyben kissé barokkos magyar világunkban. Ott a protestáns etika megtette a hatását, egyenlők vagyunk, nem kell nagyon felmagasztalni senkit, természetes, hogy mindenki dolgozik, ellátja kötelességét, ezért nem jár érdemrend. Ha mégis valakit kiemelnek, azzal üzenni, példát mutatni akarnak. A világért sem azt akarom ezzel mondani, hogy erre én voltam a legméltóbb. Kényelmetlen arról beszélni, vajon miért éppen nekem ítélték oda, de vélhetően értékelték azt a hitből eredő, közösségépítő munkát, amit Illyefalván kifejtettem. Egyszerű gyülekezeti lelkészként hamar rájöttem, nekünk nem lehet a templom falai között maradnunk, nem csak az ember lelkével, az egész emberrel kell foglalkoznunk. Ebből a meggondolásból, a kilencvenes évek elején felhasználtam az egyház kapcsolatait a közösség boldogulására, hiszen az egyház a kommunista időkben is önálló nemzetközi kapcsolatokkal bíró intézmény volt. Így jött létre a LAM (Landwirtschaft – Agricultură – Mezőgazdaság) Alapítvány.

– Felvetődhet a kérdés: mi köze az egyháznak a mezőgazdasághoz?
– Éppen ez a lényeg, ez egy diakónia is akár, segítség a gazdának, hogy dolgozzon, megéljen, fejlődjön. Kálvin is azt hirdette: dolgozni kell, Isten dicsőségére. Hogyha nekem van lehetőségem ebben segíteni, akkor kötelességem megtenni, hiszen mindez: az életünk, tanulásunk, munkánk, egészségünk egységet alkot. Hatszáz fiatalt küldtünk Svájcba tanulni, dolgozni, akik mind visszajöttek, legtöbbjük ma is ebből él. A háromszéki falvakban mindenütt ott vannak, vállalkoznak, pályáznak, újítanak. Mi ez, ha nem a legtisztább európai szellem? Elmenni, látni, nyitni az új felé, majd hazajönni, dolgozni, a szülőföldön boldogulni. Amikor 1996-ban itt járt a svájci kormányfő, és látta már az elültetett mag csíráit, azt mondta: ami Illyefalván történik, éppen az, amit Európa elvár Romániától. Ekkor szállt be a svájci kormány évi egymillió frankkal a LAM Alapítványba. Másik kérdés – és talán ennek is van némi szerepe a díjban –, hogy a támogatásként nyújtott összeg legutolsó centjéről is mindig, határidőre el kell tudni számolni.

Erdély András
Székely Hírmondó