hitvilág 2012.07.16. | 07:21 Az ígéret
Fotó: Márkó László
Szombat este volt, főpróba a konfirmandusokkal. Két leány és két fiú állt ki a gátra.
Ígéreteket próbáltam kicsikarni tőlük. Hogy soha ne hagyjanak el, hogy
legyenek jó emberek, hogy majd ha felnőnek, legyenek keblitanácsosok,
gondnokok, lelkészek, kántortanítók.
Mint akik tudják, hogy ez az utolsó este, részben megkönnyebbülve,
részben bánatosan repítettük fel szánkból a mondatokat. Nincs visszaút.
Nem lehet hátraarcot csinálni és visszafutni egy esztendőt, vagy akár
tizennégyet az időben. Nem lehet, vagyis fölösleges, egymás fejéhez
vágni, hogy ki mit mikor kellett volna jobban csináljon. Az idő betelt.
De vajon beteljesedik-e az az ígéret, amit eskü formájában mondanak el a
konfirmandusok?!
Gondoltam leveszem róluk a súlyos ígéretek nehéz terhét, és arra kértem
őket, hogy ha már olyan távoli ígéreteket nem is tudnak tenni, hogy
felnőtt korukban alapemberei lesznek az egyháznak, legalább azt ígérjék
meg, hogy újraalapítjuk az ifjúsági egyletet.
Legnagyobb meglepetésemre örömrivalgásba törtek ki az ifjak: egylet,
legyen újra nálunk is egylet. Milyen jó lesz, minden héten valamelyik
este beszélgetünk, filmet nézünk, meglátogatjuk a környező településeken
működő egyleteket, táborokat szervezünk. Ha nem lenne konfirmáció, én
akkor is egyletes lennék, mondogatták. Na-na, ez nem oly kedves
megjegyzés, ismeret nélkül a hit is csak vakhit, tromfoltam vissza
nekik.
Selymes, bársonyos, puha takaróként öleltek át az emlékek. Előszámláltam
kincseimet: mennyi kedves, szeretettől csillogó tekintet, hány kedves
szó zsongott már körül, mekkora álmokat álmodtunk, és hány
megismételhetetlen óra telt már el konfirmadusokkal és az egyletesekkel.
Jó volt visszaemlékezni az egyletes esztendőkre és jó volt hallani, hogy
ma is értéket képvisel a vallásunkkal való fiatalos együttlét.
Én is újrafogalmaztam ígéreteimet. Bár sokszor szakad el türelmem
cérnája, amikor a kátét földhöz vágó, az ajtót becsapó, elrohanó, dühtől
kidagadt ifjú arcok réme ijeszt. Amikor közömbös ifjú arcokat látok. De
azon a szombat estén, főpróba után újra megígértem Istenemnek, hogy
vigyázkodni fogok negatív, a fiatalokat ócsároló kijelentéseket tenni.
Mert a mai fiatalok is jó arcok, jó emberek. A nekik felajánlott
szeretet mindig szeretetet terem.
Székely Kinga Réka, Homoródszentpéter, unitárius lelkész
Napi 3 perc, www.unitarius.org
Kommentáld!