Szent Erazmus vértanú
Erazmus (†303) a tizennégy segítőszent egyike;
Diocletianus idején szenvedett mártírhalált. Leginkább a hajósemberek
pártfogójaként tisztelik. Az egyház június 2-án emlékezik meg róla.
Erazmus
vagy Elmo névünnepe már a Pray-kódex misenaptárában föltűnt. Életérõl
keveset lehet tudni teljes bizonysággal, mivel hosszú évszázadokkal
halála után születtek leírások életéről, ezek is legendákon alapulnak,
és gyakran összekeverik egy antióchiai szír püspökkel.
Feltehetőleg Antióchiában született. Az itáliai Formiae püspöke volt. Diocletianus uralkodása idején a
keresztényüldözés elől a libanoni hegyekbe menekült, és ott élt
remeteként. Antióchiába visszatérve elfogták, megkínozták, de csodálatos
módon kiszabadult börtönéből. Illiricumban sokan megtértek hatására.
Maximianus császár elfogatta és Sirmiumba vitette, ahol ismét
sokakat megtérített. Újra elfogták, és kegyetlenül megkínozták.
Legendája szerint a börtönből Szent Mihály főangyal szabadította ki és
Formiába vitte, ahol 7 nap múlva meghalt. Nagy Szent Gergely pápa írta
róla a VI. század végén, hogy ereklyéit a formiae-i székesegyházban
őrzik. Amikor 842-ben a szaracén kalózok földig rombolták Formiae-t,
földi maradványai Gaetába kerültek.
Egy legenda
szerint, egy alkalommal akkor is tovább prédikált, amikor villám
sújtott le a közelében. Ez az oka annak, hogy a tengeren utazók, akiket
váratlan viharok és villámlás fenyegetett, őt választották védőszentül.
A
hajók árbocain felvillanó elektromos kisüléseket a hajósok égi jelnek
tekintették, úgy értelmezve, hogy Elmo megvédelmezi őket, ezért nevezték
el az árbocokon felvillanó szikrákat Szent Elmo tüzének. A
tengerészeken kívül ő az italiai Gaeta város védőszentje, továbbá
– kínhalála miatt – a vajúdó anyák is hozzá fohászkodtak és mindazok,
akik görcsöktől szenvednek.
Az egész magyar
középkorban számontartják, hazánkban mégsem tartozik a nagyhírű szentek
közé. Kódexeink nem szólnak róla; régi tiszteletét a szórványosan máig
felbukkanó keresztnév, továbbá a belőle képzett családnevek mégis
tanúsítják: idetartozik a Rézmán, Rázmán, Rásó, Rázsó, Rézső név. A
képzőművészet hatalmas, tátongó sebekkel ábrázolja; más képeken püspöki
ornátusban látjuk, forgattyút vagy csörlőt tart a kezében.
Magyar Kurír
Kommentáld!