Hívőelődeink követése hit által: Zsidók. 13, 7.

Kedves Keresztyén testvéreim. A Bibliában: a Zsidókhoz írt levél, 13-ik fejezetében a 7-ik versben van feljegyezve, legújabb bizonyságtételem címe: ,,Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket" Szomorú a szívem amiatt, hogy a ma élő keresztyénségünk lelki élete, egyre felszínesebbé válik. Életére egyre nagyobb hatást gyakorol, a világi örömöket, testi gyönyöröket kínáló események, egyre erősebb, csábító vonzása. Ennek a csábító vonzásnak pedig, nagyon nehéz ellent állni. Nem csak a világi, a keresztyén ember életének is, vannak határai. Melyeket nem léphet át anélkül, hogy lelki életén, ne esne sérelem. A Rádió, Televízió, a médiák, csábító módon hirdetik, a különböző fesztiválokat, hagyományőrző műsorokat, kiváló életű világi és keresztyén személyekről szóló, megemlékező ünnepségeket, rendezvényeket. És ezek az ünnepi rendezvények, mindig sok keresztyén embert is vonzanak. Keresztyénvonalon is vannak kimagasló életű, hívő emberek, hithősök, akikre az utókor embere, mindenkor mély tisztelettel nézhet fel és emlékezhet rájuk. azonban, mit ér a megemlékezés, hitük követése nélkül? Semmit! Miért? Azért, mert, a megemlékezésben, csak emlékezünk, lelki hithőseinkre, mártírjainkra, de nem követjük hitüket. Pedig a Biblia, világosan írja: ,,Kövessétek hitüket" Keresztyén életünkben, nem történik semmi változás. A vallásos keresztyén ember, megelégszik azzal, hogy meg van keresztelve, jár templomba, imádkozik, olvas Bibliát, adakozik, részt vesz a gyülekezeti munkában, és azt gondolja: mind ez, elég ahhoz, hogy üdvösségre, örök életre jusson. Arra pedig nem is gondol, hogy a bűn miatt, elpártolt Istentől, ezért, lelki értelemben halott, Isten számára. Nos, ebből a lelki halálból, melybe beleszülettünk, kell feltámadnunk, lelki életre! Visszatérnünk Istenhez, akitől még Édenben elpártoltunk. Azonban, ez az ó emberi élet, annyira vérünkké vált, hogy azzal szakítanunk, nagyon nehéz. A megtéretlen ember pedig, körmeszakadtáig ragaszkodik, ahhoz a megszokott ó emberi élethez, melyet szüleitől örökölt. Sajnos, a keresztyén ember is, a világiakhoz hasonlóan, törekedik jó előmenetelre, jobb pozícióra, magasabb állásra, nagyobb fizetésre. Azonban ez, nem keresztyéni vonás, hanem nagyon is világi. Világi ember, mindig a földi dicsőség útján halad, hogy minél ismertebb, minél híresebb legyen. Ezzel szemben, a hívő ember, az alázat útján halad lefelé, ha kell, vállalva a Krisztusért való megaláztatást és szenvedést is. Hívő elődeinkkel kapcsolatban, már említettem: nem elég, csak figyelnünk életük végére, hanem követnünk is kellene hitüket! Szomorú azonban, hogy az utóbbi, a fontosabb, mindig elmarad. Az ünneplők: megelégednek azzal, hogy ünnepélyesen gondolnak rájuk, példaképüknek tartják őket. De a legfontosabbat, hitük követését, nem gyakorolják. Pedig a Bibliában, nem csak az van feljegyezve róluk, hogy figyeljünk életük végére, hanem az is, hogy ,,kövessük hitüket" Ámde ez a hűséges követés, legtöbbször, súlyos áldozattal is jár! Elhunyt híres keresztyén elődeink, mártírjaink, nem csak követték Urukat, Jézust, hanem bizonyságot is tettek róla, és ha emiatt: üldöztetésben, vagy szenvedésben volt részük, gyáván, nem tagadták meg, drága Urukat, aki ártatlan élete feláldozása által, hozta ki őket, a Sátán rabszolgaságából, az örök élet, boldog szabadságára! Ők pedig, ingyen, kegyelemből kapott szabadságukért, hálából: készek voltak, még életüket is odaáldozni, Krisztusért! Azonban a róluk való emlékezés, semmit nem segít rajtunk, emlékezőkön, ha nem követjük hithőseink hitét! De ez a hűséges követés, sokszor megaláztatással, áldozat vállalással is jár. Erre azonban a meg nem tért keresztyén ember, egyszerűen képtelen. Élete, gondolatvilága, annyira röghöz kötött, hogy abból, a maga erejéből, képtelen megválni. Keresztyén emberek tömegei vesznek részt, elhunyt kiemelkedő hívő, vezető emberekről szóló, ünnepi megemlékezéseken. Sajnos, azonban, ennél nem jutnak tovább. Hiányzik szívükből a fontosabb, az ő rendíthetetlen hitük, követése! De a lelki értelemben halott keresztyén ember, fel sem tudja fogni, milyen nagy különbség van, a hívő és a nem hívő ember között. A hívő embernek nem csak az élete, hanem a gondolatvilága is, teljesen megváltozik. Az Úr Jézusban való hit által, a lelki halálból, új lelki életre támad fel! És Istennel, a bűn miatt megszakadt kapcsolata, ismét helyre áll, rendeződik. Lelki vonatkozásban, ismét visszatér Istenhez, megnyílnak bűn miatt megvakult lelki szemei, lelke: egyre jobban vágyódik, az élő Istennel való, bensőséges kapcsolatra, már nemesik nehezére, imádkozni, Bibliát olvasni, lelki közösségben részt venni. Többé már nem vágyik, bűnök elkövetésére, sokkal inkább irtózik, azok elkövetésétől. A világi élet csábító vonzásai, elmaradnak, életében. Azonban a keresztyén ember is, mint a világiak, benne él ebben a pusztulásra ítélt, megromlott életű, világban. Ezért, hite kezeivel, erősen kel kapaszkodnia, Jézus Krisztusba, hogy lelki életén, megtörjenek, a látható és láthatatlan ellenség, folytonos kísértései, támadásai, melyek Istentől akarják elszakítani őt. Ebben a szerény bizonyságtételben is, főleg, drága veszendő lelkek megmentéséről van szó. Isten dicsőséges országába való bemenetel azonban, sohasem kényszer, hanem midig, drága lehetőség, minden mennybe vágyódó ember számára. Nos, ezzel kapcsolatban mondotta Jézus, Nikodémusnak, de nekünk is: ,,Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" Mégis, a legtöbb keresztyénember, szeretné megkerülni a megtérést, újjászületést. Nem hajlandó felcserélni régi romlott életét, az új bűntelen, romolhatatlan élettel. Azt hiszi, hogy a maga által elképzelt felszínes kegyességi élet, elégséges, az üdvösséghez. Ez azonban csak meddő kísérlet, és emberi erőlködés. Ezért, mérhetetlenül fontos volna, az óhajtva várt, lelki ébredés! A keresztyén élet, minden területén! De amíg a Szentlélek, mindeneken áttörő ereje és hatalma, nem hatja át, az igehirdetéseket, addig: alig - alig lesz látható, gyülekezeteinkben, egy - egy drága lélek megtérése, újjászületése! Mivel ezt, csak a Szentlélek Isten végezheti el, egyedül! Ebben: minden emberi erőfeszítés, akarás, teljesen ki van zárva. Elhunyt hívő keresztyén hőseink, akik saját életüknél is jobban szerették Jézust, és életük feláldozásával pecsételték meg, Megváltó Uruk, hűséges követését. Az ő példás életük, bárcsak minket is, serkentene, az ő rendíthetetlen hitük, hűséges követésére. Ne állnánk meg, a róluk való ünnepi megemlékezésnél. És ha az ő hitük követése miatt, próbákat, szenvedéseket, és üldöztetéseket, kellene is elviselnünk, még azokat is, zokszó nélkül vállalnánk. Hiszen, ezek a szenvedések, üldöztetések mind, ideig valók. És eltörpülnek, amellett a dicsőséges mennyei örökség mellett, melyet Isten ígért, az ő megváltottai számára. Magam is már, a földi vándorút végéhez közeledve, egyre jobban várom, a megígért, mennyei behívót! ,,Jöjjetek, Isten megváltottai" Ez a mennyei hívás, minden hívő ember felé elhangzik, hol korábban, hol későbben. Boldogok: akik hűségesen várnak rá.

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.