Nem tudjuk, mit tesznek az átutazók, az írástudók, a vének, a papok, akik korábban csúfolják a szenvedő Krisztust, de a jeleket látva, mennydörgést, földindulást, sötétséget, valószínűleg haza futnak, tele félelemmel...

A katonák is mentek volna bizonyára, de nem járt még le a szolgálat, el kell törni az megfeszítettek lábszárcsontjait, ki kellett várni a parancsot. Félelmeikkel küzdve, ők mondják ki először a felismert igazságot. – Ez Isten Fia volt.Bizonyosan! 

Van egy mondás, „rosszkor volt, rossz helyen”. Itt kicsit a kép megváltozik. Aki a kereszt tövében van, lényegtelen hogyan, miért került oda lehetősége van látni. Látni Isten Fiát. Aki látja őt, jó helyen van.  A római katonák pogány létükre többet láttak most Izrael „lelki” vezetőinél. A keresztyén ember pedig még többet lát, és még többet tud. Ez, Jézus, akit megfeszítettek Isten Fia ma is, mert ő él. Csak úgy szabad Nagypénteket látni, hogy már látjuk a Húsvétot is. Éljük meg a feltámadás csodáját, lássunk, s tegyünk vallást, bizonyságot valamennyien.

A Nagyhét eseményeit olvasva Máté evangéliumában többször találkozunk a fent idézett versrészlettel: „hogy beteljék a próféta mondása”. Tehát mindaz, ami megtörtént az első Húsvétot megelőző időszakban, sőt már Jézus Krisztus érkezése, megszületése, neveltetése, értünk való szenvedése, halála és feltámadása is mind olyan dolgok, amik nem a véletlen folytán történtek így, hanem az Atya akaratából.

És amikor a Pilátus előtti megcsúfoltatásról, vagy épp a Via Dolorosa eseményeiről olvasunk, önkéntelenül is feltesszük a kérdést: miért? Ahogyan életünk szorongató eseményei alatt, a szenvedésekben, gyászainkban felszakadnak belőlünk ezek a miért-kérdések, ugyanígy Jézus szenvedését olvasva is. Miért nem védi meg magát? Miért nem mutatja meg dicsőségét? És, noha Szentírást olvasó emberekként tudjuk a választ: Ezt kellett szenvednie a Krisztusnak (Lk 24,26), mégis ott a titkolt gondolat, a meg nem értés érzése.

Miért? Hogy beteljék a próféta mondása. Hogy Jézus Krisztus a prófétákat megölő nemzetség előtt megmutassa, az, amit az Atya kijelentett ma is érvényes! Mert a próféták csak azt szólhatták, amit Isten általuk megüzent. A zsoltáros imádságában csak azt sírhatta el Istennek, ami jövendölésként maradhat az utókorra.

“… hogy beteljék a próféta mondása…”Mt 27,35

Jézus meghalt. Hogy beteljék a próféta mondása. Krisztus feltámadt. Hogy beteljék az Atya akarata. El kell fogadnunk még ma az Ő feltámadását, hogy belesimuljunk mi is az atyai akaratba, azzal az engedelmességgel, amelyet Ő hagyott példaként ránk!