Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza
volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti
is. (Kolossé 3:13)
Mennyit beszélünk a megbocsátásról. Pedig gyakorolni kellene, nemcsak a
szólamokat hangoztatni és meghallgatni. Gondolkodtál már azon, hogy hogy
lehet megbocsátani?
Valójában többféleképpen lehet.
Nagyvonalúan, fölényesen: Ugyan kérem, szót sem érdemel!
Vértanú-képpel, szenvelegve: Lám, ekkora kárt, fájdalmat okoztál. Nem, nem haragszom, de a sebeim véreznek.
Gőgösen: Nem veszlek annyiba, hogy képes volnék haragudni rád. Mindig
tudtam, mi lakik benned, most végre te is rájöhetsz arra, hogy ki vagyok én.
Bakafántosan: Megbocsátok, de kérj bocsánatot!
Vagy hajszoltan, kényszeredetten: Megbocsátok, mert ez a kötelességem. De felejteni, azt nem tudok.
És mohón: Megbocsátok, de számítok arra, hogy mindent sokszorosan
jóváteszel.
Te hogy szoktál megbocsátani?
Szoktál vagy szívedben hordozod az ellened elkövetett vétkeket? Isten nem így bocsát meg nekünk, ha belátjuk, és megvalljuk előtte vétkeinket, hanem úgy, mintha soha meg nem történtek volna.
Nekünk ez mennyire sikerül? Kérj ehhez erőt Tőle bárkire haragszol is vélt vagy valós sérelmek miatt!
Ha nem teszed, akkor a meg nem bocsátás, a harag foglya vagy. Abból pedig csak Jézus tud igazán megszabadítani...
A nap gondolata:
Hányszor kell megbocsátani? Ezt csak addig kérdi az ember, amíg nem szívesen bocsát meg az ellene vétkezőnek.
(Viktor János)
Kommentáld!