Hol vagy? I. Mózes. 3, 9.

Homály takarja azt az idilli időt, melyet az első emberpár, Alkotójával tölthetett. Éden kertjében, gyönyörű környezetben, boldog örömben és szeretetben. De az ember engedetlensége miatt, hamarosan bekövetkezett, az élő Istentől való elszakadás, fájó tragédiája! És elhangzott, a Teremtő Isten ajkáról, az előle menekülő ember utáni vágyának, legfájdalmasabb szava: ,,Hol vagy?" Istennek ez a fájdalmas kiáltása, olyan erőteljes volt, hogy hosszú évezredeken át, még most is, ma élő nemzedékünk idején is, hallható!

Hasonlók vagyunk, ahhoz a csintalan pajkos gyermekhez, aki rossz fát tett a tűzre, és azóta, félve bujkál, a szülői fenyítés elől. Sajnos azonban, ez az Istentől való félelem, egyre inkább Isten elleni daccal, és szembeszállással vegyül. Ezért ma már ott tartunk, hogy nem csak rejtőzködünk Isten elől, a Tőle való félelem miatt, hanem gyakran, szembe fordulunk Vele.

Amikor Ő kénytelen, megfenyíteni minket, bűnös engedetlenségeink miatt. Mi, bűnre csábított emberek, fel sem tudjuk fogni, hogy milyen fájdalmasan hangzik felénk, Istennek minket kereső két szava: ,,Hol vagy?" Hiszen Atyánk, nem azért alkotott minket, hogy a Sátán, csábító szavára, elszakadjunk Tőle, hanem mint ártatlan és bűntelen gyermekei, Vele és közelében élhessünk örökké! Mert Isten, nem csak angyalokat, hanem embereket is szeretne látni, maga körül. Ahhoz azonban, hogy ismét létre jöhessen az Atyával való idilli szép élet, Istennek kimondhatatlanul nagy árat kellett fizetnie! Mivel az első születést, az engedetlenség bűne, a kárhozat: halálába sodorta az embert! Ezért szükség volt egy második születésre, vagyis, újjászületésre! Az újjászületés lehetősége pedig, adva van, minden embernek.

Nagyon sok ember, azért bujkál, az őt szerető és kereső Isten elől, mert nem tartja magát méltónak, hogy úgy amint van, bűnösen, rongyosan, álljon oda, a bűnt gyűlölő szent Isten elé! Pedig a jóságos Isten hívása, egészen másképp, hangzik felénk, bűnre csábult gyermekei felé! Jöhetünk Hozzá úgy, amint vagyunk, bűnösen, rongyosan, minden szépítgetés nélkül. Hiszen lelkünk ruhája, a testünk, úgy is véglegesen itt marad. Ahhoz, hogy ismét visszakerüljünk az Atyával való benső közösségbe, egy új testre van szükségünk. Mely olyan ártatlan és bűntelen, mint a bűneset előtt volt Édenben.

A régi, bűnnel fertőzött testünket, elkövetett bűneinkkel együtt, Jézus Krisztus, önmagára vállalta, és azt véglegesen odaszegezte a keresztfára! Ez a régi, bűnnel fertőzött test, semmiképpen nem juthatott volna be, Isten dicsőséges országába! Ezért a Golgotán, csodálatos ruhacsere történt. Erre a ruhacserére pedig, lehetőségünk van, földi életünk utolsó percéig. De a ruhacsere, azt is jelenti számunkra, hogy új életünkbe, Jézus Krisztus költözött, Szentlelke által, ahogyan főpapi imájában is hangoztatta, János Evangéliumának 17-ik részében: ,,Mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan Te, Atyám, énbennem és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek" Ne csodálkozzunk azon, ha napjainkban, is felhangzik újra és újra, Isten lélekmentő fájdalmas kiáltása: ,,Hol vagy?" Nem mindegy, hogy hol vagyunk, Krisztusban, vagy Krisztus mellett. Belül vagyunk-e vagy kívül?

Akettő között óriási különbség van.

Gondoljunk csak az özönvíz idejére, Isten bezárta a bárka ajtaját, utána pedig már nem lehetett se bemenni, se kijönni. Amikor pedig már, megeredt az eső, a kívül maradók, akkor ocsúdtak föl, hogy amit Noé prédikált nekik, annak fele sem tréfa? Halálra rémülten döngették a bárka ajtaját, oldalát, de elkéstek, végleg, elkéstek! És a hideg hullámsír várt rájuk. Hála, hogy még ma is hangzik, Isten lélekmentő drága kiáltása felénk, engedetlen gyermekei felé: ember, ,,Hol vagy?" Krisztusban, vagy kívüle. Szomorú tény, hogy a legtöbb vallásos ember, azt gondolja: üdvössége, örök élete, már biztosítva van.

Azzal, hogy otthon imádkozik, Bibliát olvas, templomba jár, adakozik, jótékonykodik, időnként, még Úrvacsorát is vesz, igazodik a gyülekezeti alkalmakhoz, de nem veszi észre, hogy mind ez, csak színes keretbe foglalt külsőség, mivel szíve trónján, még mindig ott uralkodik a nagy én. A megromlott ó emberi természet. És vallásossága, csak összekeverése, a jónak és a rossznak. Másképp él hétköznap, és másképp él Vasárnap. Mert a földi és anyagi dolgokhoz ragaszkodó embernek, nehezére esik megválni, azoktól a világ szerinti javaktól, melyek olyan nagynak és értékesnek látszanak, a földhöz ragaszkodó ember számára. Pedig Isten szemében, értéktelen semmik azok. Hiszen megsemmisülnek, a tűznek fenntartott, Földdel együtt! És amiként Noé idejében, csak a bárkában levők maradtak meg, élték át a katasztrófát, a kint maradottakat pedig, elnyelték az özönvíz szennyes hullámai. Ugyan így, a mi időnkben is, Csak az Úr Jézus Krisztus, az egyetlen mentőbárka, melynek ajtaja: most még nyitva áll, minden bűnbánó és Jézus váltságát hittel elfogadó ember számára. Hála, hogy Isten, még most is keresi, a Tőle elpártolt, és előle menekülő embert. Ember: ,,Hol vagy?" Krisztusban, vagy Krisztus mellett, az Ő közelében.

A 12 tanítvány is, 3 évig járt Jézussal, látta csodáit, beszélgetett Vele. Mégis, csak a Szentlélek kitöltése után, egyesülhetett Vele teljesen! Jézus Krisztus, Szentlelke által, életükbe, szívükbe költözött. És megtörtént az első és legáldottabb igehirdetés, Jeruzsálemben. Péter, az egyszerű halász ember, száján keresztül, 3 ezer ember szakított, eddigi romlott bűnös életével. És szívébe, életébe fogadta Jézust, aki a Benne hívőket, örök élettel, üdvösséggel, ajándékozta meg. A legnagyobb életkérdés ma is az, minden keresztyén ember számára, hogy élete: Krisztusban van-e vagy kívüle. De a kegyelmi idő, viharszárnyon suhan tova, és egy váratlan napon, véget ér. A lélekmentő bárka ajtaja pedig, végleg bezárul! Akik pedig elkésnek, örökre elkésnek! A nagy ítélő Bíró előtt pedig mind azok, akik olvassák ezt a bizonyságtételt, nem menthetik magukat előtte azzal, hogy ők sohasem hallották Isten, kereső és hívó szavát. ,,Hol vagy?" Pedig lett volna idejük felelni, a kereső, hívó szóra! Istenem, itt vagyok, hálásan köszönöm kegyelmedet, bűnbocsánatodat. Jöjj Úr Jézus Krisztus, Te légy életem és szívem Királya örökké!

Bárcsak még sok vallásos ember, még időben venné észre, hogy kegyeskedő, szertartásos élete, mit sem ér, ha azt csak Jézus körül, vagy Jézus mellett gyakorolja. Vegyük nagyon komolyan, hogy megtartatásunk, üdvösségünk, csak Jézus Krisztusban lehetséges! Ezért boldog ember, aki Isten, kereső hívására, úgy felel: Uram, itt vagyok, mert már tudom, hogy üdvösségem, örök életem, csak Tebenned van!

 Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.