- Nagyi, hol van a mennyország?
- A Mennyország? Az legbelül van - s a szívemre tette a kezét.
- S a pokol?- suttogtam félve.
- Az is ott van! - mosolygott rám Nagyi.
- S Isten? Ő hol van?
- Isten is benned van.
- Akkor nem tud elvinni az ördög?
- Nem, Drágaságom. Ahol fény van ott nincs sötétség.
Ha mindig szeretet van a szívedben, elkerül a pokol.
Akkor értettem vagy inkább éreztem meg, hogy Isten (mennyország) mindenhol és mindenben ott van. Érezni a szél lágy simogatásában, a tavaszi nap sütésében, a gyümölcs édes ízében, a méz selymességében, a szerelem földről elemelő érzésében, a szív dobogásában, kisgyermekünk tej szagú illatában, sikereink boldog érzésében, gyermekünk öröm könnyében, az ősz minden biztonságot adó termésében, annak hűvös szelében, a téli hó mindent eltakaró csendes paplanában, a lassan hulló hópihe ringásában, amikor apával sétáltunk Jézus születésének estéjén, amíg Ő megérkezett a
Karácsonyfájával, ott volt a fára erősített gyertya fényében,
kiegyensúlyozott elégedettségeinkben, örömeinkben.
A Mennyország maga az
élet szépsége, annak áldott békéje, és ez a béke adja lelkünk belső nyugalmát, kiegyensúlyozottságát, ami szeretetként jelenítődik meg, és ezt sugározzuk áldott pillanatainkban.
Kommentáld!