Szeretem magyar hazámat,

És megkérem mennyei Atyámat,

Hogy vegye oltalma alá népét,

Hozzon igaz Hitet és Békét.

Bátorítsa a csüggedőket,

Istápolja a szenvedőket,

Táplálja az éhezőket,

Hozza vissza a tévelygőket,

(s győzze meg a kétkedőket.)

Áldd meg sanyarú Nemzeted,

És legyen példa az életed,

Hogy sorsa bármilyen mostoha,

Keresztje ne legyen nyűg soha.

Az út bármilyen érdekes,

Letérni róla nem érdemes.

Kérd Őt folyton és szüntelen,

Hogy légy erényes és bűntelen.

Segíts, hogy megéljük vágyainkat,

S váltsuk valóra az álmainkat.

Műveljük meg a kertjeinket,

S ne adjuk el a földjeinket.

Nékünk igazi sorscsapás,

Hogy folyton mindenki leigáz.

Állhatatosságban légy velünk,

Mert ha Te velünk vagy, ki ellenünk?

Krisztus legyen az életünk,

Ha Ő nincs, már rég nem létezünk.

Mert ha szépre-jóra éhezünk,

Nem lehet rút a végzetünk.

Egyetlen Hazám van s Istenem,

De mind a kettő az életem.

Ő tudja, mi jó s mi kell nekem,

Ebből vesz mintát majd gyermekem.

Vidítsd föl szánalmas életünk,

És méltó híveid leszünk.

Ki nem hiszi, járjon utána,

S ha nem leli, vessen magára.

Emeld hát fejed az égre föl,

Hol megannyi csillag tündököl,

Mert két urat szolgálni nem lehet,

Ha megtérsz, az az Egy segít Neked.

Vedd fel ó Magyar a béredet,

Nem kell, hogy hullajtsd a véredet.

Bár rányomtak múltunkra bélyeget,

Jegyezd meg jól a lényeget.

Hitednek létedben párja nincs,

Hiába a vagyon s a drága kincs.

Földedbe a bizalom magját hintsd,

Ne hátra, hanem a célra tekints.

Nem kell, hogy Te légy az áldozat,

Elkerülhető a kárhozat.

Ha van benned elég alázat,

Eltűnik lassan a gyalázat.

Ha szívből kéred az Istened,

A győzelem útjára elvezet.

Nem ismer határt a képzelet,

S az édenkert lehet a lakhelyed.

Ha úgy érzed sorsod bizonytalan,

És erőfeszítésed hasztalan,

Ő nem hagy soha vigasztalan,

Révbe érsz, félelmed alaptalan.

Lobban a szikra, csendül a dal,

Ismerős nóta. ,, Talpra Magyar!’’

Újul a lélek, lendül a kar,

Vessen, előbb ki aratni akar.

Ha nem kiabálsz, csak halkan kérsz,

Fohászod hangosabb, mint amit remélsz.

Jó akarattal többet elérsz,

És előbb vagy utóbb, de célhoz érsz.

Ha feltűnik méltán egy égi jel,

És csendesen azt súgja lépni, kell,

Tisztulj meg, bűnödnek égni kell,

S lelked majd ujjongva énekel.

Fogadd el, kérlek tanácsomat.

Sziklára építsed házadat,

Mely nem dől össze a sok súly alatt,

Fala szilárdan áll, mely hitedből fakad.

Ne keseregj, és ne búslakodj,

Kétségbe esni semmi okod,

Hisz van egy jó erős támaszod,

Ki égbe emel, ha akarod.

Nézz szembe az élettel,

Nézz szembe a tényekkel,

Bátraké a szerencse,

Célhoz ér ki hisz benne.

Fejed a homokba dughatod,

Az nem oldja meg a bánatod.

Álmod valóra válthatod,

Gyümölcse édes, majd láthatod.

Ahogy sarjad a fű és rügy hasad,

Kikel a mag és virág fakad,

Úgy éled tested és szellemed,

Ha rátalálsz, azt mondod, kell Neked.

A nagy Karmester majd elvezet,

Hisz mindenkinek szánt szerepet.

Nélküled nem megy a gépezet,

Te vagy a pont és az ékezet.

A láncnál ékesebb a kard?

A békénél nemesebb a harc?

A harag béklyó és sarc,

A háború inkább kudarc.

Ereszd szélnek a mérgedet,

Sorsoddal légy hát elégedett.

Bízz benne, s oszlasd el kételyed,

Csak dobd el és hagyd hátra mételyed.

Az égre kérlek, hát lelkesedj!

Legyed Hited a fegyvered,

S Krisztus teste az ételed,

Így változik meg majd életed.

Hiába tátong még hat árok,

Ledőlnek mind majd a határok.

Sebzett szívünk egy ritmusra ver,

Atyám! A világ a lábaid előtt hever.

ÁMEN