Kedron völgyéből tavasz-illat árad, 

Lágy szellő viszi Jeruzsálem felé...

A megújhodó élet zsongó muzsikája, 

Kíséri halkan a kőházak közé...

Gyönyörű tavasz van... Mandulavirágos, 

Varázslatos, csodálatos napja. 

Áldozatul küldi a völgy az illatát 

És himnuszt zeng a Kedron patakja. 

A város élénk. A nép az utcán tolong, 

Mert kire jött, egy Ember közeleg, 

Aki csodát tesz, betegeket gyógyít...

A Messiást várók szíve megremeg. 

Remény csillan a sóvárgó szemekbe, 

A lelkek mélyén a tűz fellobog. 

Szabadító jön, a világ Megváltója, 

Érte a népek szíve vár, dobog!

Próféta! Jézus! Názáretből való!...

Egyszerű fia egy falusi ácsnak 

De soha még ember így nem szólott, 

Megrázó erővel a bűnös világnak. 

Szava ízzó, mint folyékony arany. 

Igazság, erő, mi belőle árad. 

Jóság, alázat símul a szemében 

És emberekért munkálkodik, fárad. 

Messziről morajlást hoz a tavaszi szél, 

A csodatevő próféta közeleg. 

Ellenállhatatlan, csodás erő viszi 

Az embereket egymáshoz közelebb. 

Egyszerű ruhában, szamár háton ülve, 

Jön az Ember, a bűnösök barátja, 

Tanítványai körülötte mennek, 

Sokezer torok a hozsánnát kiáltja. 

,,Hozsánna Néked!" Harsogja a tömeg, 

,,Ki jössz az Úrnak dicső nevében!"

Öröm-mámor tombol a lelkekben, 

Legtöbb embernek könny ül a szemében. 

,,Hozsánna Néked! Dávid Fiának!

Te vagy a dicső, hatalmas Király!

Izráel népe a próféciák után, 

Messiás, Messiás! A jöttödre vár!"

Pálmák lengnek, virágok hullanak 

Szőnyegek terülnek le a poros útra, 

Dicsőség, hozsánna, Isten Fiának, 

Ki a reménységnek örökvizű Kútja.

Dicsőség Néked! Jézus, Messiás!

Az örök város így fogad ma téged. 

Bevonultál a lelkekbe, szívekbe, 

S meghódítottad a Te bűnös néped. 

*

A helytartó előtt lármás tömeg tolong, 

Öklüket rázzák, vádat kiáltanak, 

Bent Pilátus faggatja az Embert, 

De sokszor némán marad a szent ajak. 

Tegnap még ünnepelt király volt, 

Tegnap még szemét nyitotta a vaknak, 

Ma már fogoly s dicső homlokára 

Gúnyból, tövisből koronát raknak. 

A nép vádol, a nép könnyen felejt, 

Már nem emlékeznek a sok csodára. 

A meggyógyított vakok és bénák is, 

Halált kiáltanak az Ember Fiára. 

Jézus már ott is áll. Pilátus rámutat: 

,,Íme az Ember! Én tisztának látom!"

A tömeg felzúg: ,,Feszítsd meg Őt!"

Pilátus szól: ,,Én mégis elbocsátom!"

,,El ne bocsásd! Inkább Barabást!

A mi népünk Őt bűnösnek látja! 

Ha elbocsátod, vedd most tudomásul, 

Nem vagy többé a császár barátja!"

A nép követel. Pilátus megdöbben. 

A ,,császár barátja" meghajtja fejét, 

Csendesen hallgatja a követelést, 

És megváltoztatja az ítéletét. 

Szól: ,,Barabbás mehet!" Kezeit megmossa. 

,,Ez Ember vérétől én ártatlan vagyok!"

S átadja Jézust a népnek kezébe, 

Kik megcsúfolják a drága Főpapot. 

*

Kedron völgyében keresztet ácsolnak, 

Virágok hullanak a tavasz is gyászol... 

A legszebb virág, a világ reménysége 

Az emberi szívekbe már alig világol. 

A megcsúfolt Mester, a Jóság, Szeretet, 

Már ott roskadoz a kereszt súlya alatt. 

Vér csurog drága, sebzett homlokáról 

S verejtékével a porba hullanak...

Megtört szemében a fájdalom könnye, 

Mint drága gyémánt csillog a nézőre. 

Nincs aki segítsen, nincs aki megszánja, 

Durván rátámad a poroszló az őre. 

A Golgotára visz fel az utolsó útja, 

Gyűlölet köve az, amelyen botladoz. 

Tegnap: hozsánna, virág, diadal, 

Ma: halál, szitok, mit a nép kiáltoz: 

Már áll a kereszt, fenn a Golgotán, 

Átütve a drága szív, a lábak, kezek. 

Elszállt ajkáról az utolsó sóhaj, 

Sötétség borít be földet és eget. 

A nép riadtan áll a kereszt körül, 

A mennydörgéskor egy ajak sem szólt. 

Csak a százados szólalt meg utána: 

,,Ez ember valóban Isten Fia volt!"

*

Kedron völgyéből tavasz illat árad. 

A Golgota hegyén nyílnak a virágok. 

Jézus feltámadt, diadalt aratott!

S megváltotta a bűnös világot. 

Ember! Ki az élet útján botladozol 

S előtted nincs fény, csak a sötét este, 

Nem vesztél el, mert az örök élet fénye

Ragyog le rád, csak nézz fel a keresztre!ÁMEN

/Somogyi János/