február 23.
HOZTAK ELÉJE EGYET
"Mikor pedig számot kezde vetni,
hoztak eléje egyet, aki tízezer tálentommal volt adós." Máté
18,24
"Hoztak eléje egyet..." Mindig csak egyet! Isten veled beszél,
egyetlen emberrel. Mi azért szeretnénk együtt, hogy a másik emberhez
hasonlíthassam magam, aki keményebb, engedetlenebb nálam. A tízezer tálentom
szavakban ki nem mondható összeg. Gondoljunk arra, aki a legtöbbet kapta: öt
tálentom volt, és az is már óriási vagyon. A mi tartozásunk Istennél
felmérhetetlen összeg. Ha csak a szeretettartozásunkat nézzük meg,
beleszédülünk, hogy mekkora tartozásunk van. Tudod-e, hogy fizetésképtelen
vagy?! Ez a szolga nem tudta. Azt hitte, hogy képes mindent megfizetni. Nem
kegyelmet kért, csak türelmet. Talán mi is mondjuk: majd megpróbálom, igyekszem.
Talán most is ott van a szívedben, hogy csak egy kis idõ, egy kis türelem
kellene. Mindent újra kezdek. Kedvesebb, nyugodtabb, türelmesebb leszek.
Hosszabb csendességet tartok, többet imádkozom. Hívõ életünk sok-sok éve azzal
telik el, hogy Isten bebizonyítja fizetésképtelenségünket. A szolga fölött
kimondta az Úr az ítéletet: adják e l azt, feleségét, gyermekeit, és mindenét,
hogy fizessenek. Az Úr ennyire együtt lát minket. Az üdvösség szempontjából
szívesen emlegetjük az Igét: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind
te, mind a te házad népe." Itt most a fordítottja van: elveszel mind te, mind a
házad népe. Ennyire felelõsek vagyunk nem csak magunkért, hanem a házunk
népéért. A bûn nem magánügy! Ha vétkezel, veled együtt szenvednek azok, akiket
szeretsz. Ha viszont Krisztust befogadod, annak derûje mindenkit
érint.
Kommentáld!