Szomorú az,ha csak akkor értjük meg,hogy az idő nem a mi tulajdonunk,
hanem az Istené,amikor már túl késő.
Egy rákbeteg ember feküdt előttem.Köszöntöttem és megszoritottam a kezét.
Mit mondhattam volna egy olyan embernek,aki szemmel láthatóan a halál
felé sodródik,habár korát illetően még élete félútján sem volt,a mi emberi
időszámitásunk szerint.Nehezen találtam megfelelő szavakat abban a
helyzetben,majd le is mondtam arról,hogy keressem őket .Hagytam,hogy
ő beszéljen.
És ekkor elkezdett beszélni.Elmesélte mostoha sorsú életét:kora ifjuságá-
ban árván maradt,élete állandó küzdelem,keresés és sikertelen próbálko-
zások sora volt.Meg kellett küzdenie saját maga hátrányos helyzetével és
másokkal,majd várt,mindig csak várt...Találkozott az Úr tanitványaival is,
a Templom kapuja előtt is elment sokszor...de be nem lépett,mindig halo-
gatta a döntést.Egészen eddig,amikor is könnyek között de megingatha-
tatlan meggyőződéssel ezt mondta:,,Meg akarok keresztelkedni."És meg-
békélt Jézussal.
,,Amint az erős fákat sem tépik ki gyökerüktől fogva az erős szelek,
bármennyire is támadnák őket minden oldalról,hanem ellenkezőleg,
még erősebbé teszik őket,ugyanúgy a kisértések és próbák nyomása
sem dönti le a szent és kegyes életü embereket,hanem megerősiti és
felkésziti őket a még nagyobb próbák idejére."(Aranyszáju Szent János)
Lehet,hogy nagy próba előtt állsz ma.Gondoltál-e arra,hogy lehet a meg-
próbáltatás az egyedüli út,amelyen találkozhatsz Jézussal?
Egy dolog biztos:Ő melletted lesz a legizzóbb,tüzes kemencében is!
,,Hű az Isten,aki nem hagy titeket feljebb kisérteni,mint elszenvedhe-
titek,sőt a kisértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd,
hogy elszenvedhessétek." 1Kor.10:13.
Kommentáld!