"Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukat munkálja" (Róm 8,28).
Csak a hű lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit. Külső körülményeinket illetően sok szabadságot engedünk meg magunknak. Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük, mintha emberektől indulnának ki. Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hűséget ismer csak: az Ura iránti hűséget. Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá, hogy hűtlenek lettünk hozzá, mert nem ismertük fel, hogy mindent Ő rendezett így. Nem láttuk meg, mi volt a célja, és most az a bizonyos eset soha nem fog megismétlődni az életünkben. Mindig itt következik be a hűség próbája. Ha megtanuljuk imádni Istent a szorongató körülmények között, két másodperc alatt változtathat rajtuk, amint neki tetszik.
A Jézus Krisztushoz való hűséget nem tartják nagyra manapság. A munkához, a szolgálathoz és minden máshoz hűek vagyunk, csak azt ne kérjék tőlünk, hogy hűek legyünk Jézus Krisztushoz. Sok keresztyén rendkívül türelmetlen, amikor a Jézus iránti hűségről beszélnek nekik. Urunkat keresztyén munkatársai jobban megfosztják trónjától, mint a világ. Istenből áldást osztogató gépet csinálnak, Jézus Krisztust pedig besorolják a többi szolga közé.
Nem az a fontos, hogy mi dolgozzunk Istenért, hanem hogy olyan hűségesek legyünk hozzá, hogy Ő végezhesse el a munkáját általunk. "Számítok rá, hogy a végsőkig szolgáltok nekem, nem panaszkodtok s részemről nem vártok magyarázatot." Isten úgy akar felhasználni minket, mint ahogyan saját Fiát felhasználta. 
Kommentáld!