Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása

A hét első  napján, kora  reggel, amikor  még sötét  volt, Mária  Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.  Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,  és
hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova  tették!”
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind  a
ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
aki először ért  a sírhoz. Látta  mindezt és hitt.  Addig ugyanis még  nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

A hit útján
A nagypénteki szertartás egyik legmeghatóbb  része a Szent Kereszt  előtti
hódolat. Ilyenkor a hívek  nem csak hallgatói  az isteni üzenetnek,  hanem
valóban aktívan  kapcsolódnak be  a liturgiába  oly módon,  hogy  Krisztus
keresztjéhez járulva  térdet hajtanak  előtte  és megcsókolják  azt.  Idén
történt, hogy a hívek sorában egy  gyengén látó gyermeket is a  kereszthez
vezetett nagymamája és a gyermek rögtön elkezdte kezével kitapintani Jézus
alakját. Ő a kezével,  az ujjaival lát, érzékeli  a világot. A látást  egy
másik érzékszervével pótolja. A gyengén látók  és a vakok számára a  látás
hiánya nem  jelent  végérvényes  tragédiát,  hiszen  más  érzékszervükkel,
kifinomult   hallásukkal   és    érzékeny   tapintásukkal    megismerhetik
környezetüket. Aki testi  betegsége miatt  nem láthat a  szemével, az  más
módon akarja megismerni mindazt, amit a többi ember láthat.

Ezt a  nagypénteki élményt  azért idézem  fel és  mondom el  most,  húsvét
ünnepén, mert  tulajdonképpen  egészen  hasonlót  szeretnénk  mindannyian.
Jézus eltűnt a  szemünk elől. Nem  láthatjuk már többé.  Meghalt és  sírba
helyezték. És  mivel néhány  nappal később  a sírból  még a  holtteste  is
eltűnt, ezért még erősebb bennünk  a vágy, hogy valamilyen módon  biztosat
tudjunk róla. Mennyire érdekes  Tamás apostolnak a  jól ismert esete,  aki
nem láthatta a feltámadt  Krisztust, amikor ő  megjelent a többieknek,  és
ekkor Tamás nem  egyszerűen csak látni  akarta az Urat,  hanem meg  akarta
érinteni, tapintani kezével Krisztus sebeit.

Lelkileg vak,  gyengén  látó,  sötétben  botorkáló  emberként  keressük  a
feltámadt Krisztust,  és ha  már nem  láthatjuk őt  szemünkkel, más  módon
szeretnénk bizonyosságot  szerezni  arról,  hogy valóban  él.  A  Krisztus
húsvéti  jelenéseiről  és  találkozásairól  szóló  evangéliumi  beszámolók
szerint  a  hit  pótolja   mindazt,  amit  érzékszerveinkkel  nem   tudunk
megtapasztalni. A hit,  mint különleges „érzékszerv”  segít minket  abban,
hogy a feltámadás részesei  és tanúi legyünk.  Az ünnep imént  felolvasott
evangéliumában Péter és János  apostolokról hallottunk, akik az  asszonyok
zavarba  ejtő  híradása  után  azonnal  a  sziklasírhoz  szaladnak,  ahová
Krisztus testét nyugalomra helyezték. És mit láthatnak ott? Csak egy  üres
sírt és azokat a lepleket, amelyek Krisztus holttestét takarták. Talán nem
ezt akarták látni. Talán  első pillanatban jobban  örültek volna annak  és
megkönnyebbültek volna, ha a sírhelyen megtalálják a halott Krisztust.  De
az üres síron és a lepleken kívül nem láthattak semmi mást. Nem  láthatták
a feltámadt Krisztust. Úgy gondolhatnánk, hogy ebben a helyzetben csalódás
érte őket, de az evangélista éppen ennek ellenkezőjéről számol be:  látták
mindezt és hittek. Megszületett bennünk a hit, amely aztán  hozzásegítette
őket, ahhoz, hogy felismerjék a Feltámadottat. Mert hit nélkül sem ők, sem
bárki más nem ismerheti fel a feltámadt Krisztust.

Jézus ellenfelei eltűntek. Az áruló Júdás, a kegyetlen, Jézust  bántalmazó
katonák, mindazok, akik halálra ítélésében és keresztre feszítésében részt
vettek  eltűntek  és  nem  hallunk  róluk  többet  az  evangéliumokban.  A
gonoszság képviselői  megmutatták magukat  egy  rövid időre  és  eltűntek,
helyettük olyanok szerepelnek a továbbiakban, akik elindulnak a hit útján.
Az asszonyok,  akik  életében  is kimutatták  Jézus  iránti  szeretetüket,
azzal, hogy szolgálták őt, a tanítványok, akik ugyan lassacskán, de kezdik
megérteni,  hogy  miről   beszélt  Mesterük,  amikor   saját  halálát   és
feltámadását megjövendölte, és  az apostolok, akik  a feltámadás  hirdetői
lettek. A húsvét  ünnepe mindannyiunkat szeretne  elindítani a hit  útján.
Nem a Feltámadott látása szemünkkel, nem szavának hallása fülünkkel és nem
is sebhelyeinek  érintése kezükkel  ad számunkra  teljes örömöt  és  igazi
bizonyosságot arról, hogy Krisztus él, hanem a hit. Kérjük Istentől a  hit
csodálatos ajándékát!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus  Krisztus! Feltámadásod  az  élet győzelmét  hirdeti.  Egykor
élőként mutattad  meg  magadat  a sírodhoz  siető  asszonyoknak,  majd  az
apostoloknak és a tanítványoknak. Mutasd meg magadat nekünk is! Jelenj meg
és erősítsd bennünk az örök  élet reményét! Húsvéti feltámadásod  megújító
ereje indítson el minket az evangélium és a feltámadás hirdetésének útján!
Erősítsd bennünk a  reményt, hogy  az örök boldogság  r észesei  lehetünk,
mert a téged új életre támasztó mennyei Atya mindannyiunkat az örök életre
hív. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk.Ámen.