I. Márton pápa
I. Szent Márton († 655. szeptember 16.) volt a történelem 74. pápája. Hosszú ideje az első olyan egyházfő volt, aki nem kérte ki Bizánc
engedélyét felszentelésére. Vallásossága a monotheletizmus ellen
fordította, ami akkoriban egyet jelentett azzal, hogy a pápa a konstantinápolyi pátriárka és II. Konstans császár esküdt ellensége volt. Ez a vita határozta meg pontifikátusának gerincét, és ez vezetett el vértanúhaláláig.
A Tiberis folyó partján fekvő Todi városában született a mai Umbriában. Apját Fabriciusnak
hívták. Életrajzírói szerint nemes származású volt, és iskoláiban hamar
kitűnt tiszteletet parancsoló értelmével, nagy szorgalmával és a
szegények iránti érzékenységével. A papi pályára lépett, és 642-ben I. Theodorus pápa konstantinápolyi követének nevezte ki, és a birodalmi fővárosba küldte, hogy rendezze kánonokba az eretnek Pürrhosz pátriárka leváltását. Egészen 649-ig
maradt meg legátusi tisztségében. Ebben az időben megismerhette a
monotheletizmust, és a császári udvar valamint a pátriárka magatartását.
Amikor a pápa betegeskedni kezdett, Márton visszatért Rómába. Theodorus halála után a római zsinat 649. július 21-én az egyház vezetésére választotta meg. Márton nem akarta hivatalát egy eretnek engedélyéhez kötni, ezért császári megerősítés nélkül másnap fel is szentelték.
A lelkes és vakmerő pápa első dolga volt, hogy Lateránba zsinatot hívjon össze. 649 októberében 105 püspök
jelent meg a zsinaton főleg Itáliából, de Afrika és a Kelet egyes
egyházmegyéiből is érkeztek a gyűlésre. A zsinaton elítélték az Ecthesist és II. Konstans Tüposzát is, mint a monotheletizmus szellemében írott műveket. Kiátkozták az egyházból Sergiust, Pürrhoszt, II. Pál pátriárkát és Alexandriai Küroszt. A hivatalos megbeszélésen húsz kánonban foglalták össze a zsinat eredményeit és a katolikus álláspontot Jézus két természetéről. Miután a zsinatról készült hivatalos iratot aláírta a pápa és a jelenlévő püspökök, Márton elküldte azt a keresztény világ minden püspökének, és görög változatát a bizánci udvarba is.
II. Konstans őrjöngött a haragtól, amikor Márton levelét megkapta. Pál rábeszélte a császárt, hogy valamit sürgősen tennie kell Márton ellen.
Az uralkodó kinevezte Olümpioszt
itáliai exarchának, és Rómába küldte, hogy próbálja megváltoztatni a
pápa véleményét, egyebek között a Tüposzról is. A császár bizalmasa
akkor érkezett meg Rómába, amikor a zsinat még nem oszlott fel.
Olümpiosz megpróbált Bizánc-párti főpapokat találni a gyűlésen, kevés
sikerrel. Végül azt színlelte, hogy elfogadja a zsinat döntéseit, és
ennek megerősítéseképp azt kérte, hogy Márton személyesen
áldoztassa meg. A császári besúgó megpróbálta megölni a pápát, amikor az
elé állt a kehellyel, de nem járt sikerrel.
Olümpiosz elmenekült
Rómából, és Szicília szigetére ment, ahol a szaracénok elleni harcokban életét vesztette.
A császár elhatározta, hogy eltávolítja Mártont a pápai trónról, így új exarchát nevezett ki Theodorosz Kalliopasz személyében. 653. június 15-én érkezett meg az örök városba az új császári képviselő. Két nappal ezután fegyveresek élén betört a Lateránba, és ott közölte a klérussal, hogy parancsa van Márton
trónfosztására és letartóztatására, mert bitorolja a legfőbb egyházi
hivatalt. A császári üzenet szerint a pápaválasztó zsinatnak új
egyházfőt kell választania, mert Mártont a bizánci hajók Konstantinápolyba viszik. Hogy elkerüljék a felesleges vérontást a pápa beleegyezett letartóztatásába.
A hajóút sok szenvedést hozott a szent rabnak. A krónikák szerint 654. szeptember 17-én ért a birodalmi fővárosba Márton
hajója. Addig csak Nakszosz szigetén álltak meg pihenni.
Miután a hajó
kikötött Konstantinápolyban, az eretnekséggel és lázadással vádolt
pápát, aki Isten
és az állam ellensége volt a fővárosban több órán keresztül a
fedélzeten hagyták kikötve, ahol az összegyűlt tömeg megdobálta és
megszégyenítette.
Este felé átvitték a Prandearia nevű börtönbe, ahol 93
napon keresztül tartották fogva. Éhség, szomjúság és hideg is kínozta Mártont, de hitét nem veszítette el egy pillanatra sem. December 19-én egy császári tanács elé vitték, ahol több vádat is felhoztak ellene, de valójában mindegyik a Tüposz
elutasítására utalt.
A pápa megtartotta nézeteit, ezért a császár egy
téren szinte teljesen levetkőztette, és láncra verve körbe vezettette a
városban. A tömegek pedig szitkokat szórtak Mártonra, majd
Diomédész börtönébe zárták.
II. Pál pátriárka halála után Konstans
felhagyott a pápa sanyargatásával, így 85 nap után felhozatta a
börtönből és száműzte Mártont Kherszonészoszba.
Ez a város a mai Krím-félszigeten fekszik, és akkoriban éhség pusztította országrész volt. 655. május 15-én érkezett meg száműzetésének helyére, ahol szeptember 1-jén
meghalt.
A félsziget lakói között nem hagyott fel a térítéssel, és a
krónikák szerint több csodát is tett. Testét a Kherszonészosz közelében
emelt Miasszonyunk (vagy más néven Blachernae) templomban helyezték örök nyugalomra.
Relikviáit később Rómába szállították. Szentté avatták, ünnepét április 13-án tartják.
Kommentáld!