István, -Géza magyar fejedelem (972-997 uralkodott) fia, egyben a honfoglaló Árpád fejedelem ükunokája, 975 körül született Esztergomban. A Vajk nevet kapta, amely azt jelentette, hogy pogány volt. A név a "hős" vagy"vezér" jelentésű török szóból ered.

Később Vajkot megkeresztelték: az István nevet adták neki. Anyja Sarolt, az Erdélyben hatalmon lévő Gyula leánya volt.

Istvánt keresztény nevelésben részesítették, latinul is megtanult. Mint egyetlen fiúgyermek (négy lánytestvére volt) -az urakodói szerepre készülve gyakorolta a lovaglást, kardforgatást, hadakozást.

István apja, Géze II. Henrik bajor herceg lányát, Gizellát kérte meg István számára feleségül, hogy a nyugati kapcsolatokat javítsa.

István és Gizella házasságkötése hosszan tartó magyar-bajor háborúskodásnak vetett véget. Az esküvőt 996-ban tartották meg Esztergomban. István herceg, aki már fejedelmi trónörökös volt, ifjú feleségét a nyitrai várába, a hercegi udvarba vitte.

István apja, Géza 997 év elején meghalt.

Istvánnak jó esélyei voltak a nemzetségfők közötti hatalmi harcban. Az Árpádok szállásterületei a Kárpát-medence középső és nyugati részein voltak. Ők a törzsszövetség vezetői, a külhoni uralkodók többsége velük keresett kapcsolatot. Nem vettek részt a kalandozó hadjáratokban, így veszteségeik kisebbek voltak.

István, apja halálhírére Nyitráról Esztergomba sietett, ahol Géza eltemetése után, 997. elején a jelenlevő hívei, harcos jobbágyai, nagyfejedelemmé választották.

Istvánnak először a saját nemzetségén belüli elsőségért kellett megharcolnia. A nála jóval idősebb Koppány, aki szintén Árpád leszármazottja volt, magának követelte a nemzetségen belüli főhatalmat. Koppány a pogány szokások szerint feleségül kívánta venni Géza özvegyét, Saroltot és ezzel egy időben meg akarta ölni Istvánt.

A keresztény felfogás alapján azonban a nemzetségi köteléknél erősebb a kiscsaládi kapocs: a vagyon és a hatalom az elsőszülött fiút illeti.

A Somogyban szervezkedő Koppány elsőnek Veszprém várát vette ostrom alá, amely az Árpád-korban az uralkodó feleségét (Saroltot) illette meg.

István Koppány lázadásának hírére mozgósította haderejét és 997 kora őszén Veszprém felmentésére indult. István katonái bajor és sváb lovagok. István és Koppány serege Veszprém mellett csapott össze.

István győzött a csatában. Koppány holttestét István négyfelé vágatta: az egyik csonkot Esztergom, a másikat Veszprém, a harmadikat Győr kapujára tűzette ki, a negyediket, figyelmeztetőül Erdélybe küldte.

Amikor István felvette a fegyvert saját vérrokona ellenében, és parancsot adott Koppány holttestének megcsonkítására, ezzel jelezte: elszánta magát arra, hogy az állam megteremtésének, a keresztény vallásnak az ügyét győzelemre viszi.

Abban az időben jogszerűen királlyá válni csak a római pápától, a német-római vagy bizánci császártól nyert koronával elvégzett koronázás révén volt lehetséges.

István küldöttséget menesztett Rómába, II. Szilveszter pápához az 1000. év második felében, hogy koronát kérjen a maga számára. Ekkor már folyt az egyház szervezése Magyarországon, így II. Szilveszter pápa koronát és áldást küldött Istvánnak.

István királlyá koronázására 1000. december 25-én vagy 1001. január 1-én került sor.

A koronázással István nem vált sem a pápa, sem a császár hűbéresévé. Evvel a koronázással az uralkodói tekintélye növekedett, nemzetközi elismerést kapott.

István ezután pénzt veretett, törvényeket alkotott, okleveleket adott ki.

István az egész ország királya lett. Hozzákezdett a hatalma elismertetéséhez: előbb 1002, 1003-ban a nagybátyját, az erdélyi Gyulát, majd 1008-ban a Maros-vidék urát, Ajtonyt győzte le, ezzel megteremtette az ország egységét.

Megszervezte  az egyházat. Két érsekséget és tíz püspökséget állított fel. Érseki rangot kapott Esztergom és Kalocsa. További püspöki székhelyek Veszprém, Győr, Pécs, Gyulafehérvár, Bihar, Csanád, Eger és Vác voltak.

István az egyházat jogi eszközökkel védte, anyagi ellátásáról gondoskodott. A papságot kiemelték a világi tisztségviselők, bírák hatásköréből és csak egyházi elöljáróik ítélkezhettek felette.

Az egyház fenntartására dézsmát vagyis a termés egytizedét kellett fizetni. 

István a törzsfők magánbirtokait elvette és a királyi várbirtokszerkezethez csatolta.

Legfontosabb intézményeivé a királyi vármegyét tette. /40 vármegye megszervezése/

A király felépítette a királyi várat, amelyhez várbirtokok tartoztak, ispánokat nevezett ki ezeknek az élére.

A megyeszékhelyek várai a királyi adó begyűjtésére is szolgáltak. A király körbeutazta az országot és felélte az összegyűjtött termékeket, közben elátta az ország igazgatási feladatokat is.

A királyi udvar feje a nádor volt, mellette tisztségek /főlovász, asztalnok, főpohárnok).

István az új rendet törvényekkel biztosította. Ezek nyugati jogforrásokat (bajor, pápai) használtak, bár a tartalom magyar volt.

Törvény kötelezte az alattvalókat a templomlátogatásra, a böjt megtartására, a gyónásra és a vasárnapi munkaszünetre, mint ahogyan a törvény tiltotta a szándékos emberölést, a tolvajlást, a gyújtogatást vagy az uralkodó elleni összeesküvést.

István sikeres külpolitikát folytatott, megvédte az országot minden ellenséggel szemben.

István és Gizella házasságából egyetlen fiú, Imre herceg érte meg a felnőttkort. István gondos neveltetésben részesítette kiszemelt utódját. Szent Gellértre bízta nevelését.

Fiát, Imrét 1031-ben a vadászaton megölte egy vadkan.

Istvánnak ki kellett választania a megfelelő utódot. Ez az utód, Orseolo Péter volt. Húga és a velencei doge fia. Röviddel ezután egy merényletet megkisérlő Vazul, megvakítással tette uralkodásra alkalmatlanná. 

A lakosság egy része lett igazán keresztény. Sokan továbbra is megmaradtak az ősi pogány vallás hívének.

István nagy eréllyel építette ki az egységes királyi hatalmat, vármegyéket, egyházi szervezetet, méltán kapta az "államalapító" nevet.

István életének utolsó éveiben sokat betegeskedett, és a túlvilág, az ég felé forduló ember lett.

41 évi uralkodás után, 1038. aug. 15-én örökre lehúnyta a szemét. Egy erős keresztény államot hagyott az utódjára. Székesfehérvárott az általa alapított bazilikában temették el.

1038-ban Istvánt és fiát, Imrét szentté avatták.

Ezzel is elismerték István történelmi tettét a keresztény magyar állam megteremtésében.