Papp Lajos szívsebész professzor magvas, megfontolásra méltó és egyben irányt mutató gondolatainak, idézeteinek egy csokrát nyújtjuk most át nagy-nagy szeretettel.
Soha nem a magunkért való küzdelem a cél, hanem mások szolgálata. Ha nem akarunk megbetegedni, nagyon kell egymást szeretnünk. A betegségek megelőzésére és gyógyítására egyaránt a szeretet az egyetlen gyógyszer.
A jó szó, a szép beszéd és a meleg tekintet gyógyszer a szív számára.
Hogyan szeret másokat az, aki önmagát is képtelen elfogadni, és úgy szeretni, ahogy van?
Karácsony tájékán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett milyen jó volna csak a szívünk melegét adni.
Nem mindenkinek adatik meg az istenhit, de minden ember hihet magában - ez gyógyulásunk legfőbb titka.
Ha hisz bennem (az orvosában), hisz a gyógyulásában, akkor ez a hit az, ami majd meggyógyítja.
A szeretet, amelyre vágyunk, akkor emel fel, ha adjuk, és a szeretet szeretetet gerjeszt, mint a gyertyafény, amely a tükörben megsokszorozódik.
Meggyógyítani csak azt az embert lehet, aki maga is meg akar gyógyulni.
Nem vagyok hajlandó háborúzni, mert a háborúban csak vesztesek vannak.
Az én hitem szerint földi létünk azt a célt szolgálja, hogy lelkünk nemesedjen.
Ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé, a gyermekneveléshez család kell.
Az az ember, aki a rossznak örül, beteg, tehát gyógyítani kell. Nem kirekeszteni kell, hanem gyógyítani. Nagy baj, ha kirekesztjük, mert akkor onnét küzd.
Csak annyit pusztíts, annyit használj, ami a te életedet védi! Minden oktalanul leszakított virág, minden oktalanul elpusztított állat a mi életünket rövidíti meg.
A fájdalmat szeretettel lehet gyógyítani. A fájdalmat csak a szeretettel lehet gyógyítani.
Megcélozni a legszebb álmot,
komolyan venni a világot,
mindig szeretni és remélni,
így érdemes a Földön élni!
Szeretettel, Dr. Papp Lajos
Forrás: http://www.flagmagazin.hu
Kapcsolódó hírek:
Párbeszéd a szeretetről
MIT ÍR A BIBLIA A FÉLELEMRŐL?
Jézus Krisztusba leljünk az üdvünket!
Albert Schweizer: A NAGY TITOK