A tékozló fiú atyja mondta:
"Ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." (Lk 15,24)
A 146. zsoltárt olvasva felfedeztem, hogy a zsoltár minden sora szól hozzám.
62 éves vagyok, és 3 éve tértem meg. Nem egyik pillanatról a másikra lettem hívővé, ahogy többen megtapasztalják.
Eldöntöttem, hogy részt veszek egy hosszabb bibliatanulmányozó kurzuson.
A kurzus elején az egészet unalmasnak találtam, de kényszerítettem magam a Biblia olvasására és tanulmányozására.
Közel álltam ahhoz, hogy ott hagyjam az egészet.
De Isten meghallotta kopogtatásomat, és kinyitotta az ajtót (Mt 7,7).
Felfedeztem, hogy milyen csodálatos a természet, és az emberek szeretetre méltóak.
Az élet alapértékein kezdtem el gondolkodni, és vágytam arra, hogy többet tanuljak.
Egyszerre minden megváltozott, amikor elhatároztam, hogy keresztyénként próbálok élni.
Nem akartam már visszatérni a régi életemhez. Kívülről semmi sem változott a korábbihoz képest, de belülről ez teljesen új érzés volt számomra.
Két éve teológiát kezdtem tanulni. Rájöttem, hogy sok időt elvesztegettem az életemből. Fiatal koromból van ugyan egy felsőfokú végzettségem, ami segített eddigi életem során. De most kezdtem gondolkozni az élet lelki értelméről.
Úgy érzem, mintha alvásból ébredtem volna.
Hála legyen Istennek!
Imádság: Hatalmas Istenünk! Hálásak vagyunk, hogy erős kezeddel kiemelsz bennünket a sötétségből. Ámen.
Sosem késő Isten hívására válaszolni.
Valdeko Dreifeld (Voru Maakond, Észtország)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK IDŐS KORBAN VÁLNAK KERESZTYÉNNÉ!
Kommentáld!