|
|
Hogyan lett az igazgyöngyből gyöngyvirág?
Úgy, Kedveseim, hogy Isten egyszer régen lejött a földre körülnézni, és
eljátszogatott a szép igazgyöngyökkel. Becézgette, fényesítgette őket,
kérdezgette, hogy érzik magukat a földön. De a gyöngyök bizony nem
feleltek semmit. Isten gondolkodott egy kicsit, hogy mi lehet ennek a
nagy hallgatásnak az oka, s hamarosan rájött: a gyöngyök azért nem
szólnak, mert ők csak egyszerű kis gyöngyök, akik nem tudnak növekedni,
felmelegedni, mosolyogni, s beszélni sem, mert nincs bennük Élet.
Fogta
hát Isten a gyöngyöket, rájuk emelte szelíd szemeit, Életet lehelt
beléjük, hogy érezni tudjanak, majd szétszórta őket a földkerekségen és
azt mondta nekik: "Szaporodjatok és sokasodjatok! Borítsátok be
fényetekkel a mezőket, melegítsétek fel tüzetekkel az emberek szívét,
gyönyörködjenek mosolyotokban, szeressen titeket minden élő, az erdők,
mezők vadjai, az ég madarai és az emberek az egész földön."
A gyöngyök
pedig jó földbe hullottak, ott gyökeret eresztettek, s minden gyöngyből
egy-egy szép gyöngyvirág lett Isten és az egész világ örömére.
Isten - látván, hogy milyen szépséget alkotott - örömében táncra perdült és így énekelt:
Örülök, ha ragyog a nap,
Örülök, ha felhő-borús,
Hegyek csúcsa köd-koszorús
Édes-kedves szép világ,
Gyöngyből lett a gyöngyvirág!
Villám csapkod, ég morajlik,
Dörgő hangja messze hallik
Záporeső, szivárvány,
Eső után csalogány
Édes-kedves szép világ,
Gyöngyből lett a gyöngyvirág!
A gyöngyvirágok vele énekeltek, csilingelve táncoltak és olyan szépen
mosolyogtak, ahogy csak Isten boldog teremtményei tudnak mosolyogni.
Így teremtette Isten a gyöngyvirágokat.
|
Kommentáld!