Megszokott,rohanós nap volt.Nem is emlékszem,milyen teendőim voltak
aznap,de tudom,hogy sok volt belőlük,és kapkodni kellett.Amint az
utasitásokat osztogattam,a lányom egyszerre megjegyezte:,,Anya,
igyekezzél lassitani már,igazán."Szavai fékként hatottak.Igaza volt.
Leültem kissé pihenni,s azon gondolkoztam,hogy nem csupán
agyonhajszolom magam,még a gyerekemet is rohanásra nevelem.Tudjuk
jól,hogy a tettek hangosabban beszélnek,mint a szavak.Mennyivel inkább
igaz ez,ha sokszorosan felfokozzuk?
A gyermek nevelése,a házimunka ,a munkahely és az élet többi feladata
megfuttatja az embert,de a baj gyökere bennünk van.Nem gazdálkodunk
jól az idővel,túl sokat követelünk magunktól és másoktól.
Oswald Chambers iró szerint:,,Isten soha nem siet" Visszanézve látom,
hogy Isten nem siette el a velem való foglalkozást.Mindent a maga idejé-
ben tett.Amikor előre-hátra rohanok,azt próbálja súgni,hogy :
,,Csendesedjetek el,és ismerjétek el,hogy én vagyok az Isten."Zsolt.46:11
S ha tul elfoglalt vagyok,hogy a gondolat elérje a tudatomat,megüzeni
mégegyszer a gyermekem által,nem azért,hogy kioktasson,hanem ,mert
törődik velem és családommal.
Csodálatos áldásokat nyerünk,ha hallgatunk az Úrra.Mennyei Atyánk
mindent jobban tud.Tudom,hogy a jövőben is újra és újra vissza kell majd,
hogy húzzon,de örülök,hogy nem mond le rólunk ilyen könnyen.
Uram,köszönöm a személyre szabott üzenetedet.Kérlek,továbbra is segits
nekem és azoknak,akik a sietés rabjai.Uram vedd át Te az irányitást.
Ne mondj le rólam,Uram!
Kommentáld!