Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek keresztény közösségünk honlapján!
http://erdelyikeresztyenek.network.hu Csatlakozz te is a közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egy öreg
remete kunyhója előtt feküdt és azt gondolta: „Hiszen már elég régen
élek ezen a világon, de hogy abban minden rendben volna, és hogy Isten
útjai mindig jók és bölcsek lennének, abba sehogyan sem tudok
belenyugodni.” Ezzel a gondolattal aludt el, és egy álmot látott.
Azt álmodta, hogy egy hang szólt hozzá az égből: „Kelj fel, János, és
menj ki a világba, megmutatom neked Isten útjait!” Felkelt, vette a
botját és kilépett az erdőbe. Nemsokára eltévedt. Sehogyan sem talált
kiutat, és félelmében kiabálni kezdett, hogy valaki meghallja. Egy
ismeretlen férfi lépett hozzá és így szólt: „Gyere velem, mert egyedül
nem tudod megtalálni az utat ebben az erdőben.”
Estére
egy házhoz értek. A házigazda barátságosan befogadta, s bőségesen
ellátta őket étellel, és szállást adott nekik, mert így mondta: „Boldog
napot ünneplek ma. Ellenségem kibékült velem és barátságunk
megpecsételésére egy arany poharat ajándékozott nekem.” – Másnap azt
kívánták a házigazdának, hogy Isten jutalmazza meg irgalmasságáért. A
remete azonban észrevette, hogy kísérője titokban kivette a szekrényből
az aranypoharat, batyujába csúsztatta, és amint továbbmentek, magával
vitte. A remete ezért már-már megharagudott, de kísérője így szólt
„Hallgass! Ilyenek Isten útjai!”
Ezután megint egy házhoz
jutottak. A házigazda azonban fösvény volt, káromkodott és szitkozódott a
kéretlen vendégekre. Gúnyolta és bántotta őket. „Innen el kell mennünk”
mondta a kísérő, „és le kell ráznunk cipőinkről a port.” De még mielőtt
elindultak, odaajándékozta a házigazdának a szép aranypoharat. Az
csodálkozott és nem tudta, hogyan jön hozzá. „Mit csinálsz itt?”
fortyant fel a remete, de a másik az ujját szájára tette és így szólt:
„Hallgass! Ilyenek Isten útjai!”
Estére
ismét egy emberhez érkeztek. Ez nagyon jó valaki volt, csak nagyon
szomorú. Elmondta, hogy munkájával nem tud boldogulni, üldözi őt a
balszerencse, mindenét el kell adogatnia. Nincs neki már egyebe, csak a
rozzant viskója, üres falaival. „Isten meg fog segíteni”, mondta a
kísérő. De távozásuk előtt fogta a lámpát és felgyújtotta a házat a
fejük fölött. „Állj!” kiáltotta a remete és meg akarta akadályozni, de
az azt mondta: „Hallgass! Ilyenek Isten útjai!”
A harmadik nap
estéjén egy olyan férfihez jutottak, aki szívélyesen fogadta őket, de
nagyon komor, magába zárkózott ember volt. Csak a kis fiacskájához volt
nagyon kedves. Egyetlen gyermeke volt és nagyon szerette. A remetének ez
nagyon tetszett. Amikor reggel elbúcsúztak, azt mondta a házigazda: „Én
nem tudlak benneteket elkísérni, a fiam majd megmutatja nektek az utat a
padlóig, amely átvisz a vízen. De vigyázzatok a gyermekre, nehogy
valami baja legyen!”
„Isten meg fogja őrizni”, mondta a kísérő és
kezet nyújtott a házigazdának. Mikor a keskeny pallóhoz értek, amely
alatt zúgott a víz, a gyerek vissza akart térni. De a kísérő így szólt:
„Menj csak előre!” Mikor a palló közepére értek, megragadta a gyermeket
tarkójánál fogva, fölemelte a magasba és lehajította a folyóba.
A
remete most már nem tartóztatta magát s kísérőjére kiáltott: „Te
képmutató ördög! Inkább pusztuljak el a vadonban, vagy tépjenek szét a
vadállatok, mintsem hogy veled még csak egy lépést is tovább menjek!
Ezek lennének Isten útjai, amelyeket meg akarsz mutatni? Hazudsz és menj
a hazugságoddal a pokolba!”
De
ebben a pillanatban a kísérő angyallá változott. Mennyei fény sugározta
körül és így szólt: „Halljad János! Az a pohár, amelyet elvettem a
barátságos embertől, meg volt mérgezve. A fösvény bűnei büntetéséül a
halált üríti ki belőle. A szegény, szorgalmas ember ismét felépíti a
házát, és a hamu alatt kincset fog találni. Ezáltal kijut
nyomorúságából. Az az ember, akinek a gyermekét vízbe dobtam, hírhedt
gonosztevő. Gyermekéből, akit rosszul nevelt, idővel gyilkos lett volna.
Most pedig az apa szívét gyermekének elvesztése bűnbánatra fogja
indítani, maga a gyermek pedig jó helyen van. Te nem ismerted ki magad
Isten útjainak bölcsességében és igazságosságában. Lásd! Most láthattál
belőle egy darabot. Légy megelégedett ezután!”
Ezzel az angyal eltűnt. A remete felébredt, bement a kunyhójába és ettől a naptól fogva kigyógyult minden kételyéből."
forrás : (Vetés és Aratás 18. évf.1. szám)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!