Gábor Gabriella üzente:
A budapesti Rókus kápolna bejáratánál olvasható imádság:
A mélységből kiáltok fel Hozzád!
Hallgass meg, Uram!
Taníts meg, hogyan kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan kell örülni a megérdemelt könnyekben!
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, és az alázatosság szüntelenségét okosan csillogtassam!
Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, és hogyan kell a féktelen erővel szemben egyenesen állni!
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, és alázatosan megadjam magam a léleknek!
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek!
Adj erőt nap közben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak!
Taníts meg lendülni, hogyha Rád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam!
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek, taníts bátor lenni, amikor nagyon félek!
Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni!
Ez a kiáltásom, s ez maradjon végleg, s ha másképp szólnék, nagyon szépen kérlek, ne neheztelj rám, míg elfordítod orcád, hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád!
Kommentáld!