Istenünk, bűnbánattal valljuk meg, hogy éppen a te hatalmadnak nagy voltát nem látjuk sokszor, vagy elfelejtjük a te nagy csodáidat, amiket velünk is tettél már. Bocsásd meg, ha nem tartjuk számon ajándékaidat, hanem természetesnek tartjuk azokat, vagy talán még keveselljük is.

            Köszönjük, hogy minden imádságunk már csak válasz a te megszólításodra. Köszönjük, hogy előbb te szólítasz meg nagy szeretettel, és te tanítasz meg minket arra, hogy igaz bizalommal kiöntsük a szívünket előtted.

            Köszönünk minden eddig meghallgatott imádságot. Köszönjük, hogy nem teljesíted minden kérésünket, de válaszolsz minden imádságunkra.

            Kérünk téged, Jézus Krisztus, taníts minket imádkozni! Add nekünk a te Szentlelkedet, hogy a Lélek kiáltsa bennünk: Abbá, Atyám! Taníts minket a te nevedben leborulni az Atya előtt. Bízni abban, hogy reád néz és minket áld meg, hogy minden jót csak tereád való tekintettel kaphatunk tőle.

            Így hozzuk eléd mindnyájan személyes dolgainkat és azoknak a közösségeknek a sorsát, amelyekben élünk.

            Így könyörgünk hozzád: adj esőt a földjeinkre. Köszönjük, amit adtál, de kérünk még. A te kezedben van a kenyerünk. Add meg nekünk azt akkor is, ha nem érdemeljük meg, vagy sokszor eltékozoltuk, vagy hálátlanok voltunk érte.

            Rád bízzuk a jövő hetünket. Segíts ezt a hetet sokkal szorosabb közösségben veled tölteni. Taníts meg minket szüntelen imádkozni, hadd változzék ettől a jellemünk, tisztuljon a szívünk. Hadd adjon ez nekünk fizikai és lelki erőt a terheinkhez, és tudjon az egész életünk téged dicsőíteni, hiszen evégre teremtettél.

Ámen.

,,...Azt a lelkületet, ami a helyes imádság mögött van, szépen kifejezte az ókori imatartás. Az ókori hívők, az Ószövetség hívői is vagy úgy imádkoztak, hogy előrenyújtott kézzel, feltartott tenyerekkel, vagy úgy, hogy feltartott kézzel, felfelé irányított tenyerekkel.

Sok mindent kifejezett ez az egyszerű mozdulat. Kifejezi azt, hogy nincs semmim, koldus vagyok, Uram! Nem hivalkodik, hogy a felét megtermeltem, a másik feléhez kérem a te segítségedet, hanem azt mondja: nálad nélkül semmit sem cselekedhetem.

Termelni sem tudok nélküled.

Erőt, időt, lehetőséget, egészséget, jó kedvet, jó gondolatokat, mindent, mindent tőled várok ajándékba. Ez a mély alázat kell ahhoz, hogy valakinek azután telerakhassa Isten újra és újra az üres kezét ajándékokkal.

Ebben benne van az is, hogy bízik abban, akinek kinyújtja az üres kezeit. Tőled várok mindent, tudom, hogy tőled várhatom, mert te gazdag Isten vagy, mert nem az érdemeink szerint ajándékozol. Még csak nem is a szükségeink szerint, hanem a te nagy gazdagságod és érthetetlen szereteted szerint.

Benne van ebben a mozdulatban a teljes magam kiszolgáltatása, önmagam Istennek alárendelése.

Benne van az is: tulajdonképpen hozzád szeretnék közelebb kerülni, Atyám.

Nem is csak az ajándékaid kellenek, te magad kellesz." Ámen

/Cseri Kálmán/