Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban. (Kol 4,12)
Megkeresett egy barátnőm, akit családi problémák nyomasztottak, hogy imádkozzak érte. Megígértem.
Majd miután elmormoltam egy gyors imát, folytattam teendőimet, és nem is gondoltam rá addig, míg néhány héttel később újra találkoztunk.
A Szentírás azt tanítja, hogy imádkozzunk egymásért, és szüntelenül imádkozzunk. Isten meghallgatja minden imádságunkat. De el kell ismernem, hogy Epafrásztól eltérően, én nem erőltetem meg magam az imádságban.
Vajon Isten őszintének tekint minket, amikor automatikusan, sietve imádkozunk?
Amíg nem gondolkodtam el rajta komolyan, furcsa volt számomra az imádságot munkának tekinteni. Pedig nagy erőfeszítést igényel, hogy a gondolatainkat, a szívünket, a lelkünket Istenre hangoljuk.
A gondolataink könnyen elkalandoznak, és pillanatok alatt kizökkenünk az imádságból.
Szeretnék én is egy Epafrászt, aki imádságaiban küzd értem. Szeretnék én is úgy imádkozni másokért, ahogyan ő tette.
Imádság: Mennyei Atyánk, add, hogy komolyan vegyük az imádságot, és becsüljük meg a veled töltött időt. Ámen.
Ha odaszánjuk magunkat az imádságra, az életünk is megváltozik.
Mary Baird (Texas, USA)
IMÁDKOZZUNK EGY BARÁTUNKÉRT, AKINEK MOST KÜLÖNÖSEN SZÜKSÉGE VAN AZ IMÁDSÁGUNKRA!
Kommentáld!