Itt ülsz előttem. Szomorú vagy. Egy ideje már mind
arról beszélsz, hogy partnered mintha megváltozott volna. Eddig,
ismerkedéstek elején minden rendben volt.
Sokat nevettetek,
csacsogtatok, mindenféléről elbeszélgettetek. Egy ideje viszont többször
is mintha befelé fordulna. Hallgat. És te nem tudod, hogy ez mit takar?
Nem érted, miért teszi?
|
Imre atya - Stuttgart  |
Mit gondolok én?
Ha egy embert igazán meg akarsz érteni, akkor tudnod kell vele egy ideig hallgatni.
Hallgatásában gyakran többet mond neked saját magáról, mintha
beszélne.
Olyan mélységekre nyithatja rá a szemed, amelyet szavakkal nem
tud és nem is lehet kifejezni.
Ha egy embert igazán meg akarsz érteni, hallgass vele, ha csendben akar maradni.
Épp belső antennáit nyújtogatja feléd, hogy érzelmeid hullámhosszát megtalálja, és hogy veled azon kommunikálhasson.
Ha egy embert igazán meg akarsz érteni, ne sértődj meg azonnal,
mert épp nincs mit mondania neked.
Szerintem tehetetlenségének jele ez:
valami olyasmit szeretne adni Neked, amit most épp nem tud.
Istenem, milyen kevésre van szükséged ahhoz, hogy a másikat megértsd!
Csupán egy kis időt kell vele csendben hallgatva eltöltened.
Látom, arcod felvirul. Szivárgó könnyeid fátyolát gyengéd
mozdulattal letörlöd. Felállsz. Rám mosolyogsz. Kezet nyújtasz, majd
vidáman elköszönsz.
Szemed jelzi, hogy megértettél.
Igen, ahhoz, hogy valakit igazán megérts, mindössze csak hallgatnod kell vele.
Mert a csend többet mond néha, mint a legbeszédesebb szó...
Stuttgart, 2012-09-03.
Imre atya
Kommentáld!