Ó,
úgy örülök, hogy megállt egy pillanatra - szólította meg Könnycseppet
Szempilla - a testvéreidnek mindig olyan sietős, rögtön legördülnek
végig az Arcon... Igaz is, most egyetlen fajtársadat sem látom...
Szóval, hogy a tárgyra térjek én kezdő riporter vagyok a Szemnél annak
is még csak az alján, és szeretnélek meginterjúvolni, ha már egyszer
így megültél rajtam...
- Csak tessék. Aki bánatot hordoz sosem siet. - válaszolta a Könnycsepp.
- Miért van az, hogy ti mindig sokan jöttök egymás után és rohantok is el, míg te egyedül vagy és itt ücsörögsz?
-
Tudod azok, akik sokan vannak, osztoznak a szív fájdalmának terhein,
így fürgék és hamar kihullnak, hogy a bánat ne rágja többé a lelket.
Azonban, ha valaki igazán szomorú nem tud sírni. Talán fel sem fogja,
hogy szomorúnak kéne lennie, miközben a szíve majdnem szétszakad a
teher alatt. Ilyenkor az emberek befelé zokognak, a lelkük sír nem a
testük. Furcsa, hogy bár a lélek zokogása sokkal szívfájdítóbb, mint a
Szemé, az emberek mégis ezt nem veszik észre. Ilyenkor a szív egy idő
után túlcsordul a sok keserűségtől és amit már nem bír magába fogni az
mind egyetlen könnycseppben, bennem talál hordozóra. Én pedig elindulok
lassan, hogy megkönnyítsem a terhétől...
- Miért nem akar gyorsabban megszabadulni tőled? Hisz te könnyebbülést hoznál neki!
-
Tudod az emberek szégyenlenek sírni. Gyöngének érzik magukat, nem
akarnak sírni mások előtt. De én akkor is kibukok, mert ki kell hogy
szökjem, különben megszakadna a szívük. Ezért csak várok itt rajtatok,
kicsi szempillák, hogy szétmorzsolhasson. És közben átérzem mindazt a
fájdalmat amit hordozok hisz ez a lényegem.
- Mi történt? Mi az amit hordozol? Talán elhagyta a fiú az anyját , akin élünk?
- Igen, elhagyta.
- Egy másik nőért?
- Nem. Egy koporsóért.
Ezután sokáig hallgattak mindketten.
Aztán egyszercsak felnyúlt egy kéz és elkezdte dörgölni a cseppet ki a szemből.
- Milyen érzés a halál? - kiáltott a Könny után Szempilla.
- Beteljesülés! Ezért éltem! Boldog vagyok, hogy meghalhatok a boldogságért!
Ám a bánatot nem könnyű szétmorzsolni. Még sokág gördült le az arcon a
könny nedves csíkot hagyva, mire hosszas zuhanás után lecseppent egy
fekete koporsóra. Aztán ráhullt egy maroknyi föld, majd még egy és még
egy. A bánatot eltemették. És eltemették Pétert.
Kommentáld!