A szemléletmódunk nem mindegy, hogy milyen. Amikor az életünkben a jelenlévő dolgokra kezdünk koncentrálni, visszatér az örömünk és az életkedvünk.

Amikor nehezünkre esik bizakodni és hálásnak lenni, hasznos lehet összeírni, mi mindennel áldott meg bennünket eddig Isten, az, hogy jól látunk, van munkánk, családunk, barátaink, gyermekeink, és az összes többi áldás, mind - mind felkerülhet a hálaadólistára.

Amit aztán naponta többször is átnézhetünk, hogy ezzel is hozzásegítsük magunkat, ahhoz, hogy helyes maradjon a gondolkodásmódunk.

Szeretném , ha kedves olvasóim megértenék: minden egyes napunkat Istentől kapjuk ajándékba - nem szégyenletes dolog tehát depressziósan, lehangoltan, panaszkodva és zúgolódva eltölteni őket! Minden ember életében vannak próbák, nehézségek, de a problémák közepette is fontos megőrizni a helyes hozzáállást, és reggelente megvallani: Tudom, hogy Istené minden hatalom, és az Ő életem egyedüli ura.

Az Ígérete alapján csupa jót készített számomra, nem pedig rosszat, úgyhogy a mai nap nem a vereség, a depresszió vagy a panaszkodás napja lesz. Megváltoztatom a szemléletmódomat: hálát adok Istennek élek, lélegzem, egészséges vagyok, megköszönöm neki a családomat, és igyekszem minden napból a maximumot kihozni.

Vannak emberek, akiket teljesen leterhelnek a különböző kötelességek és felelősségek, pedig valójában azok is ajándékok. Egyesek amiatt panaszkodnak, hogy "munkába kell menniük" vagy "gondoskodniuk kell a gyerekekről".

Pedig ezek feladatok nem kötelességek, hanem lehetőségek. Isten ad nekünk leheletet – nem lennénk képesek dolgozni vagy gondját viselni a gyermekeinknek, de még csak füvet nyírni sem, ha Ő nem adna hozzá erőt.

Tőle származik a munkalehetőségünk is, nélküle munkába sem tudnánk menni. Kezdjük el más szemszögből nézni a dolgokat!

Az, hogy munkába megyünk vagy gyermekeket nevelünk nem keserves kötelesség, hanem nagyszerű lehetőség. Gondoljunk csak bele, milyen sok házaspár él a földön, akik bármit megadnának, csak, hogy gyermekük születhessen! Vannak, akik több ezer dolláros, fájdalmakkal járó orvosi beavatkozásokat vállalnak a gyermekszülés reményében.

Ők bizonyára örömmel takarítanának fel a gyerekeik után, bármennyire kimerítő feladat is. Adjunk hát hálát a gyermekeinkért, mindennap, mert ők Isten ajándékai! Semmi nem szabad természetesnek venni.

Még azt sem, hogy reggel segítség nélkül felkelünk az ágyból, vagy hogy mikor kinyitjuk a szemünket, látunk. Nem kézenfekvő, hogy a lábaink engedelmeskednek, ha járni akarunk, meghalljuk, mikor a házastársunk azt mondja: "szeretlek", érezzük a gyerekünk ölelését és élvezni tudjuk a finom ízeket.

Ha szeretnénk a megfelelő látószögből szemlélni az életet, meg kell tanulnunk értékelni Isten áldásait a hétköznapjainkban. Ámen!