„Neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.” Zsolt 139,12

„Mama, olyan ijesztő hely a nagyvilág, nem érzem biztonságban magam, gyenge vagyok. Félek egyedül, hogy a család, a barátaim nélkül kell megküzdenem minden nehézséggel, ami rám vár.”

Joy, a kislányom utolsó éves egyetemista, másnap indult Oxfordba, Angliába, hogy egy félévet ott végezzen el. A csomagolás napján végezte ki az ISIS a második amerikai újságírót. Joy barátai sms-ekben, üzenetekben érdeklődtek, hallotta-e a híreket.

„Anglia lesz a következő célpont, és ebből akár háború is kirobbanhat, mialatt itt vagy” – írta egyikük. Nem csoda, hogy Joy fiatal szívét megremegtették a pusztításokról, tragédiákról érkező hírek, földrengésekről, keresztény vezetők erkölcstelenségeiről szóló tudósítások.

Késő este lett, mire összehúztuk a cipzárt az utolsó bőröndön. Mindketten kimerültünk a nagy összpontosításban, hogy mindent tökéletesen előkészítsünk a másnapi felszálláshoz, de Joy kérlelni kezdett: „Kimehetnénk együtt még egyszer utoljára a fűre a csillagok alá? Szükségem van egy kis békességre, mielőtt lefekszem.”

Tudtam, hogy nem múltak még el a félelmei, ezért halkan így válaszoltam: „Persze, drágám! Lesz még egy közös emlékünk, mielőtt elmész.”

Régi szokásunk volt, hogy felnyaláboltunk néhány puha takarót, kimentünk az udvarra, és lefeküdtünk a fűre egymás mellé, nem messze a magas fenyőktől. A hűvös coloradói hegyi levegő lágyan simogatta az arcunkat, a rezgő nyárfa levelei a közelben susogtak táncot lejtve. Messze valahol egy kutya ugatott, de különben semmi nem zavarta meg az éjszaka csendjét és nyugalmát.

Bámultuk a csillagokat, csendben osztoztunk a pillanatban. Csillagok töltötték meg a mélykék tájat fölöttünk, és mintha csak a mi kedvünkért sziporkáztak volna. Kilélegeztük magunkból az elmúlt nap hordalékát és félelmeit, és magunkba szívtuk a fenséges égbolt nyugalmát.

„Mama, mikor nézem mindazt, amit Isten alkotott, és nem veszem le a tekintetem Róla, úgy érzem, eloszlik bennem a félelem” – suttogta Joy, és közelebb húzódott.

Úgy tűnt, Isten maga adja a számra a szavakat, amikor válaszoltam. 

„Kislányom, ez a rengeteg csillag a helyén van, mióta világ a világ, Isten erős, biztos keze tartja őket, mialatt háborúk dúlnak, tragédiák sorozata, szomorúság, mindenfajta szörnyűség történik. Az emberi történelem semmilyen eseménye nem rendítette meg Isten erejét és uralmát.

Mialatt végigéltem az elmúlt éveket, az álmatlan éjszakákat, amikor asztmásan levegő után kapkodtál, az autóbaleseteket, anyagi összeomlást, barátaink tragédiáit, visszanézve mindenütt fel tudom fedezni Isten hűségét napról napra éveken át.

Isten, a mi Istenünk, aki mindezt, amit látsz, megteremtette, hogy gyönyörködjünk benne, Ő, aki megmutatja hatalmát a csendes nyári éjszakában, veled lesz minden lépteden utazásod során.

Azzal a Lélekkel tölt el téged, amelyik helyére rakta az éjszakai égboltot, hogy átéljük jelenlétét, szeretetét, szépségét és bölcsességét utunk minden lépésénél. Emlékezz, mit mondott Józsuénak, amikor az félt: „Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.” (Józs 1,9).

Joy, Isten megalkotta a te hited történetét is. Sokan lesznek Oxfordban, akik vágynak megismerni az Ő szeretetét, és te ezt el tudod vinni nekik. Mások válaszokat keresnek, Isten igazságára van szükségük, és a te lelkedben ott rejtőznek az igazság üzenetei, hogy átadhasd nekik. Szépség hull majd utadra, hogy keze nyomát mindig észrevedd.

A te reménységedre és hitedre van szükségük azoknak, akiken ezekben a sötét időkben eluralkodik a kétségbeesés. Ha örömmel elfogadod az előtted álló napokat, amiket neked készített Isten, Oxfordban töltött időd célt és értelmet kap, bármit tartogatnak is ezek a napok. Bárhova mész, magaddal viszed az Ő fényét és szeretetét.

De ne feledd Joy, mindig választhatsz.

Ha a napi hírek sötétségével és félelmével foglalkozol, lelked homályba borul.

Nézz Istenre. Válaszd azt, hogy Rá bízod a napjaidat. Élj az Ő valóságában.

Ne foglalkozz a félelemmel, őrizd meg ennek az estének az emlékét, Isten erejét és szépségét a gondolataidban – és akkor minden napra elegendő bátorságot és reményt kapsz majd. Isten, aki a csillagokat tartja, tart téged is.”

Mennyei Atyám, hadd fordítsuk Feléd tekintetünket, nyugtasson meg minket, hogy Te át tudsz juttatni a félelmeken, mindenen, amit a napok hoznak.  Ámen.

-Sally Clarkson-