Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.  Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből.  De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel.  Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták.  Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.  Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni.  A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség!  Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.  Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.  Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő;  az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?"  Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.

Magyarázat

A vezetők számon akarták kérni Jézustól, hogy ki küldte őt, ki adta neki a hatalmat (11,28). Jézus próbára tette őket, hogy elismernék-e Istentől valónak a hatalmát, ha azt mondaná. János bemerítése mennyből volt, vagy emberektől? Ez egy „mesterfogás” volt. A feleletükből kiderült, hogy inkább nem ismerték el a mennyeit (Jánost), mert akkor hinni kellett volna benne. Jézus sem válaszolt nekik.

Az olyan szív számára miért is jelentené ki magát, amelyikben döntés született ellene? Habár Jézus tudta, hogyan szoktak elbánni a küldöttekkel, egy példázatban kijelentést adott magáról. De beszélt Istenről is, aki küldi a szolgákat, aki azok után is reménységgel küldi az egyetlen Fiát is. Beszélt az elfogadásra képtelen szívükről, és annak következményéről, Izrael jövőjéről is. A vezetők csupán magukra ismertek rá, ezért szerették volna elfogni őt.

A munkások pedig úgy viselkedtek, mintha nem is lenne ura a szőlőnek. A vezetők is úgy viselkedtek Jézussal, mintha nem állt volna mögötte az Isten teljes hatalma.

Soha ne kérdezd Jézust egy dologban, ha már eleve van egy döntés a szívedben, vagy ha úgy viselkedsz, mintha nem is lenne Isten, és nem is lenne számonkérés! /KoB/

A keresztségről is lehet

vitázni jobbra-balra,

de nélkülözni nem szabad, 

mert ez Isten parancsa.

Urunk megtette, s mondta is,

példát mutatva ebben.

Tartalmat, formát nem lehet

kiábrázolni szebben.

Vele vitázni vereség,

fölösleges, hiába,

mert Néki soha semmiben

nem volt vesztes vitája!

(Balog Miklós: Lehet vitázni)

(Kotán Béla)