Isten nem olyan „szeretem egy kicsit őket, majd elhagyom őket” fajta Isten! Amikor hét éves voltam, elszöktem otthonról. Elegem lett apukámból, és a szabályaiból. A ruháimat bepakoltam egy papírzacskóba, majd útnak indultam.
Ugyan már, minek nekem egy apa? Nos, nem jutottam túl messzire. Aztán az éhség győzött!
Tudta az apám, hogy mit csináltam, és mit gondoltam? Gyanítom, hogy igen. Úgy tűnik, az apák mindig tudják, nem igaz? De az apám akkor is a fiának tekintett, amikor én nem tekintettem magam a fiának. Az ő elkötelezettsége felém erősebb volt, mint az én elkötelezettségem felé.
Számíthatsz Istenre, hogy ott lesz veled a szorult helyzetedben – bármi is legyen az – mert törődik veled!
Jézus mondta:
7,7 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
7,8 Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. (Máté)
7,9 Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki,
7,10 vagy ha halat kér, kígyót ad neki?
7,11 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"
„Nem gondoljátok, hogy Isten, Aki szeretetben fogant titeket, még jóságosabb lesz hozzátok?” (Máté 7:11 – angolból fordítva, The Message)
Max Lucado
Kommentáld!