Amikor az öregasszony egy dolgos, de egyszerű élet végén meghalt, rögtön
ott volt a hosszú sorban és nyugodtan haladt ő is a legfőbb Bíró felé.
Amint a célhoz közeledett, egyre inkább tisztán hallotta az Úr szavait.
Az egyikhez így szólt: - segítségemre siettél, amikor az autósztrádán
megsebesültem és bevittél egy kórházba, gyere be a Paradicsomba!
Egy másiknak pedig ezt mondotta: - Te uzsora kamat nélkül kölcsönöztél
egy szegény özvegynek, ezt is nekem tetted, gyere be Te is.
A következőhöz pedig így szólt: Te több embert megoperáltál súlyos
esetekben, így tulajdonképpen nekem segítettél, térj be te is a Mennybe.
Ez így ment hosszú időn át.
A szegény asszonyt elfogat a félelem. Amint hallotta a sok jótettet,
akármennyire is gondolt vissza életére, nem jutott eszébe, hogy valami
rendkívüli jót tett volna. Másokat is előre engedett és erősebben
kezdett gondolkozni, de hiába, semmire sem emlékezett. Már éppen vissza
akart fordulni, amikor egy angyal jóságosan mosolyogva, de nagyon
határozottan visszatessékelte. Szíve a torkában dobogott, amikor
megállta az Úr előtt. érezte, hogy Ő kedvesen rámosolyog.
- Te mindig kivasaltad az ingemet... Gyere be te is az Örökkévalóságba.
Néha nagyon nehéz elképzelni, mikor tettünk rendkívüli jót vagy mikor viselkedtünk közömbösen.
A közömbösség a legnagyobb ellensége a Szeretetnek.
Kommentáld!