,,Hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit,az igának köteleit megoldjad
és szabadon bocsásd az elnyomottakat,és hogy minden igát széttépjetek
...ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek,és az elepedt lelküt
megelégited."(Ésa.58:6-10.)
Ebben az Igében elénk tárul Krisztus munkájának igazi lelkülete és jellege.
Egész élete önfeláldozás volt a világ megmentésére.
Akár böjtölt a megkisértés pusztájában,akár a vámszedőkkel evett Máté
lakomáján,mindenkor életét adta az elveszettek megváltásáért.
Az odaszentelődés igazi lelkülete nem a tétlen gyászban,sem nem pusztán
a test megsanyargatásában vagy az áldozatok sokaságában nyilvánul
meg,hanem az ,,én" alárendelésének,a kézséges szolgálatban Istennek
és embernek.
,,Isten előtt kedves áldozatok:a töredelmes lélek,a töredelmes és bűnbánó
szivet óh Isten nem veted meg!"(Zsolt.51:19) Az embernek meg kell
üresitenie magát énjétől,mielőtt a szó igazi értelmében Jézus hive lehetne.
Ha az ember megtagadja énjét,az Úr újjáteremti.Az új edénybe új bor
kerülhet.Krisztus szeretete új életre kelti a hivőt.Aki hitünk Fejedelmére és
Bevégzőjére tekint,abban meg fog nyilvánulni Krisztus jelleme.
Kommentáld!