De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2 Kor.12:9)

Mindenkinek vannak gyengeségei, hibái, fogyatékosságai. Sokszor a hibáinkat és korlátainkat használjuk kifogásként, és megelégszünk a középszerűséggel. Azt gondoljuk, úgysem tudunk semmi nagyot létrehozni a korlátaink miatt. De az a jó hír, hogy Isten nemcsak tökéletes embereket használ. Ha így tenne, egyikünknek sem lenne esélye. Isten nem függeszti fel az elhívását feléd addig, amíg életed minden területén nem győzedelmeskedsz, és mindig száz százalékos teljesítményt nem nyújtasz. Isten használ, miközben változol, növekszel.

Az Írásokból tudjuk, hogy Péter messziről sem volt tökéletes. Hirtelen természetű, nagyszájú ember volt. Egyszer annyira elveszítette a türelmét, hogy levágta a főpap szolgájának a fülét. Később pedig annyira berezelt, hogy még azt is megtagadta, hogy ismeri Jézust.

Életének sok területén kellett még növekednie, pedig Jézus kiválasztott tanítványa volt, a jobbkeze. Nem sokkal miután levágta a szolga fülét, kiállt a tömeg elé beszélni és háromezer ember megtért!

A legtöbb ember, akiket a Biblia említ, hogy egyszerre megtértek. Később meggyógyult egy béna, amikor Péter árnyéka rá vetődött.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy Isten olyanokat használ, akik nálunk okosabbak, fegyelmezettebbek, érettebbek. Pedig nem így van. Isten ereje még inkább megmutatkozik a mi gyengeségeinkben. Jákob csaló volt, Dávidnak nőügye volt, Noé lerészegedett, Pál gyilkosok cinkosa volt, Jónás elfutott Istentől, Gedeonnak kisebbségi komplexusa volt, Miriam egy pletykafészek volt, Mária (Márta testvére) állandóan aggodalmaskodott, Tamás kételkedett, Sára türelmetlenkedett, Illés hajlamos volt a depresszióra, Mózes dadogott, Zákeus túl alacsony volt, Ábrahám túl öreg volt, Lázár pedig halott volt…

Neked mi a kifogásod? Miért ne tudna Isten használni téged? Miért ne tudnád megvalósítani azt az álmot, amit Isten helyezett a szívedre?

Valami ilyesminek kellene lenni a hozzáállásunknak:

„Lehet, hogy nem vagyok jobb, mint mások, de nem vagyok rosszabb sem. A Mindenható Isten gyermeke vagyok, akit Ő megigazított, elfogadott és szeret. Bár nem vagyok tökéletes, szeretem azt, aki vagyok. Vannak hibáim és vannak területek az életemben, ahol változásra, növekedésre van szükségem, de tudom, hogy, Isten kegyelméből növekszem és változom. Lehet, hogy még nem tartok ott, ahol szeretnék lenni, de már nem vagyok ott, ahol egykor voltam.

Mivel Isten elfogadott engem, én is elfogadom magam.”