Isten az, aki munkálja bennetek az akarást is és a véghezvitelt is. 

(Fil. 2, 13)

A csüggeteg ember így panaszkodik: Túl nagyok a nehézségek, nem győzöm őket. Nem tudom a bennem levő óembert végleg elhallgattatni. Bűneim újra meg újra előtörnek. Amikor már azt gondolom, hogy most végre győztem, a gonosz csábításai ismét legyűrnek. - Ilyenkor közel állunk ahhoz a kísértéshez, hogy feladjuk a harcot. De milyen vigasztaló ez: Isten az, aki munkálja bennünk az akarást is és a véghezvitelt, a megvalósítást is.

Hogyan munkálja bennünk az akarást? Úgy, hogy bűneinket teherré teszi számunkra. Önmagunknak is elviselhetetlenné válunk. A világ és a bűn után való vágyakozásunkat rosszízűvé, sőt utálattá teszi. Szentlelke által olyan új ösztönzéseket ad szívünkbe, melyek képessé tesznek arra, hogy azt akarjuk, amit ő akar. Természetesen nem veszi el tőlünk az akarást, de erőteljesen irányítja azt. Ezért az emberi nem-akarás mindig súlyos felelőtlenség. És amiképpen az akarást elősegítette és munkálta bennünk, éppen úgy a véghezvitelt is. Ezt azáltal éri el, hogy megajándékoz minket a váltság elvégzett, befejezett tényének a hit által való világos felismerésével. Hiszen Jézus Krisztusban mindazt megkaptuk, ami az isteni élethez és a benne való járáshoz szükséges. Mihelyt Isten erre a csodálatos tényre vonatkozólag világosságot ad nekünk, hitben el is tudjuk fogadni, ami már készen van számunkra.

„Akaratom van ugyan a jóra, de hogy azt elvégezzem, nem sikerül" (Róma 7, 18) - ez arra érvényes csupán, aki nem tudja hitben szemlélni Megváltóját. Mert aki Jézust hitben elfogadta, az a Lélek szerint jár már ebben az életben. Szíve megtelik Isten és a Megváltó iránti szeretettel. Ez ad neki erőt, hogy Isten akaratát cselekedje. Mindez azért lehetséges, mert alapjában véve Isten az, aki mindezt munkálja és elvégzi bennünk. Mert hogyan állhatnánk meg egykor az Úr előtt, ha könnyelműen vennénk szabadítását? Nincs többé itt semmiféle mentegetőzésnek helye.

Maga Isten az, aki kezét nyújtja felénk. Így mi vagyunk és csak mi vagyunk vétkesek abban, ha nem jutunk célba, nem érjük el az üdvösséget.