„…megemlékezem az én szövetségemről…” (1Mózes 9:15 Károli)
Amikor Nóé az esőről prédikált, az az ítélet szimbóluma volt. De az özönvíz után Isten azt mondta: „…nem lesz többé…” (1Mózes 9:15). Isten azt mondta Nóénak: „szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.
Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.” (1Mózes 9:13-15).
Attól a pillanattól kezdve az egész Szentírásban az eső az áldás jelképévé lett. „…megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok” (Malakiás 3:10). Attól félsz, hogy a múlt szívfájdalma újra visszatér? Ne félj! Csak járj továbbra is Istennel, aki azt ígérte: „soha többé”!
Amikor Isten olyan dolgot használ a fejlesztésedre, aminek egyébként el kellett volna pusztítania, visszatekintve így tudsz szólni: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsoltárok 119:71).
Nehéz idők nélkül nem fedeztél volna fel bizonyos dolgokat;
például, hogy a feszültség hatására szenvedélyesen keresed Istent egyre jobban és jobban, míg más dolgok háttérbe szorulnak;
az imáid erejét; hogy mit tud Isten véghez vinni a nehézségek ellenére is;
hogy amikor meghallotta síró kiáltásodat, könnyeid olyan drágák voltak számára, hogy összegyűjtötte őket tömlőjébe (ld. Zsoltárok 56:9);
hogy az Úr angyala védett meg, amikor az ellenség el akart pusztítani (Zsoltárok 34:8);
hogy Istennek nincs szüksége a barátaid támogatására ahhoz, hogy meg tudjon áldani;
és hogy átvitt mindezen, mert látta a szivárványt, és visszaemlékezett ígéretére.
Kommentáld!