Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus: "Menjünk át a túlsó partra."  Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.  Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.  Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?"  Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?"  Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"Mk 4,35-41

INTEGETŐRÁKOK

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. (Jn 14,27)

Amikor hétéves voltam, édesapám elvitt horgászni egy távoli tengerpartra. Mivel túl kicsi voltam még a horgászáshoz, megelégedtem azzal, hogy a parton ücsörögve a homokozó-játékaimmal játszottam.

Amikor édesapám bement a vízbe, hogy bedobja a horgot, észrevettem egy integetőrákot, amint nyugodtan előmászott egy lyukból, nem messze tőlem. Ollójánál még ijesztőbbek voltak fekete szemei, amelyekkel mintha engem bámult volna. Nemsokára megláttam egy másik rákot, aztán még egyet, mígnem úgy tűnt, mintha egy egész seregnyi óriás homoki pók arra készülne, hogy engem lerohanjon. Rémülten kiabáltam: "Apa! Apa!" 

Édesapám meghallotta kiáltásomat, aggódva pillantott rám, feltekerte a horgászzsinórt, és visszaindult.

Ahogy apám közeledett, a temérdek rák mind visszasietett az üregeibe. Amikor részletesen elmondtam neki a történetemet, elmosolyodott. Tudta, hogy a félelem fölösleges volt, a rákok nem bántottak volna; de a nap hátralevő részében nem hagyott magamra, nehogy egyedül kelljen magam megvédenem a rákok ellen. 

Legtöbb félelmünk Isten számára bizonyára alaptalannak tűnik. De úgy, ahogy édesapám, aki megértett és a közelemben maradt, Isten sem hagy bennünket magunkra.

Imádság: Istenünk, amikor félünk, adj nekünk hitet, bátorságot, reménységet! Segíts, hogy mindig eszünkbe jusson, hogy te velünk vagy! Ámen.

Isten soha nem hagy magunkra, és megvéd minket. 

Ishai Nickels (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK A FÉLŐS GYEREKEKÉRT!