"Az Úr ezt mondta Ábrahámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl
tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre,
keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te
utódaidnak adom örökre" (1Móz 13,14-15).
Ábrahám emlékezetes alkalommal kapta (nyerte) ezt a különleges
ígéretet (áldást). Éppen elrendezett egy családi viszályt. Ezekkel a
szavakkal tette ezt: "Ne legyen viszály köztem és közted... hiszen
rokonok vagyunk" (13,8). Ezért nyerte el a békesség teremtőin
ek szóló áldást.
A békességet adó Úr örömmel adja kegyelmét azoknak, akik
békességre törekszenek. Ha mélyebb közösségre vágyunk az Úrral, még
jobban keresnünk kell a békesség útját.
Ábrahám igen nagylelkű volt fiatal rokonához. Felkínálta neki a
döntést, hogy válasszon, hol akar letelepedni. Ha a békesség kedvéért
lemondunk a magunk érdekéről, az Úr többet is ad, mint békességet.
Ábrahám példáján láthatjuk ezt: megkapta Istentől az egész földet,
amelyet csak a szemével belátott. Mi is kövessük hittel példáját.
Ábrahámnak várnia kellett, amíg ténylegesen birtokba vehette ezt a
földet, de az Úr már neki és utódainak adta azt.
Határtalan áldással járnak az Isten velünk kötött szövetségéből fakadó ajándékok. Minden a miénk. Ha kedvesek vagyunk az Úr előtt, akármerre nézünk, minden a miénk, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezendők. Mi pedig Krisztuséi vagyunk, Krisztus pedig Istené.
. 
Kommentáld!