„…Isten munkatársai vagyunk…” (1Korinthus 3:9)
Hallottad már a történetet arról a fiúról, aki házról házra járva árult ceruzákat 10 centért, hogy pénzt gyűjtsön egy harmincmillió dollárba kerülő kórház építésére?
Egy asszony ezt mondta neki:
„Fiam, igen nagy célt tűztél magad elé, hiszen te csak egy kisfiú vagy, és aprópénzért árulsz ceruzákat.
” A fiú széles mosollyal válaszolt:
„Ó, nem egyedül csinálom. Látja azt a fiút az utca másik oldalán? Ő a társam; együtt csináljuk.”
Nos, ha neki ekkora bizalma volt a társa felé, aki épp olyan kicsi volt, mint ő, nem kellene nekünk nagyobb bizalommal lennünk Isten felé, akinek hatalma összehasonlíthatatlan, és akinek a társasága garantálja a sikert?
A Biblia azt mondja: „…Isten munkatársai vagyunk…” Ha valóban hiszel ezekben a szavakban, akkor elkezdesz úgy élni, mint akinek „nincs határ”.
Amikor Robert Morrison hajóval missziói útra indult Kínába, a hajó kapitánya folyton kritizálta őt, és nagyon megnehezítette helyzetét. Amikor Morrison elhagyta a hajót, a kapitány ezt mondta neki:
„Gondolom, most azt hiszi, hogy nagy benyomást fog tenni Kínára.
” Morrison így felelt:
„Nem, de hiszem, hogy Isten igen!”
Erről van szó, ha Isten a társad, a lehetőségeid határtalanok.
Íme, egy ima számodra:
„Zavarj fel, Uram, amikor az álmaim csak azért válnak valóra, mert túl kis dolgokat álmodtam!
Kavard fel az életemet, amikor csak azért érkeztem meg biztonságban, mert végig partközelben hajóztam! Rázz fel, amikor a megszerzett dolgok miatt már nem szomjazom jobban Rád! Zökkents ki, amikor sikert értem el, de elvesztettem a kiválóság iránti vágyamat!
Nyugtalaníts, amikor túl hamar feladom, és megelégszem sokkal kevesebbel, mint a Te célod az én életemre!”
Forrás: Maiige.hu
Kommentáld!