Az  öreg kinainak oly csodálatos fehér lova volt,

hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá.

Valahányszor sok pénzt ajánlottak neki a lóért

cserébe,az öreg a fejét rázta.Nem,nem.Ez a ló

sokkal többet jelent nekem ,mint egy állat,ő inkább barát,nem adhatom el.

Egy napon a ló eltünt.Az üres istálló előtt össze-

gyült szomszédok,máris itélkeztek:

- Látod,minlyen bolond vagy!? Sejthetted,hogy

el fogják lopni tőlled azt a csodás lovat.Ha eladtad volna,most legalább a

pénzed meglenne.Az öreg megint a fejét rázta,s igy szólt:

- Ne túlozzunk! Mondjuk csak azt,hogy a ló nincs az istállóban.Ez tény.

Minden más csak a ti értékelésetek.Honnan lehetne tudni,hogy ez szeren -

cse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak a töredékét ismerjük,ki

tudja mi fog történni.

Az emberek kinevették.Jó ideje már bolondnak tartották.

Két hét mulva visszajött a fehér ló.Nem lopták el,csak kiszabadult,és

tizenkét vadlóval együtt tért vissza szabad portyázásából.

A falusiak ujra összegyültek:

- Igazad volt,nem szerencsétlenség történt,hanem áldás!

- Én azért ezt nem mondanám még.Elégedjünk meg annyival,hogy a ló

visszajött.Honnan tudhatnánk,hogy szerencse-e vagy baj? Ez csak egy

mondat.És vajon lehet-e ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat

elolvasása után?

A falusiak szétszéledtek,meg voltak győződve arról,hogy az öreg össze-vissza beszél.Kap tizenkét gyönyörű lovat,szinte ajándékba és nem örül

neki.

Az öreg fia elkezdte betörni a vadlovakat.Az egyik ledobta a hátáról és

összetaposta.Az emberek megint összegyültek,hogy elmondják vélemé-

nyüket.

-Szegény öreg,igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét.

Lám az egyetlen fiad nyomorékká lett.Ki segit majd neked idős napjaidban?

Igazán sajnálatra méltó vagy.

- Ne szaladjatok ennyire előre - válaszolta az öreg.A fiam nem tudja hasz-

nálni a lábát ,ez minden.Ki tudja megmondani mit hoz ez majd nekünk?

Az élet apránként mutatkozik meg,senki nem tudja megmondani egy

cserép láttán,milyen volt a váza maga...

Nemsokára kitört a háború,és a falu összes fiatalemberét besorozták

kivéve az öreg nyomorék fiát.

- Nahát öreg,megint igazad volt! A fiad ugyan nyomorék,de legalább melletted marad.A mi fiaink mennek a halálba.

- Kérlek benneteket - válaszolta az öreg - ne itélkezzetek rögtön.

A fiatalokat besorozták a hadseregbe,az enyém itthon maradt.Ennyit tu -

dunk csupán. Isten tudja csak,hogy ez jó-e vagy rossz...