"Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat és megsegíti
őket" (Zsolt 145,19).
Isten Szelleme oltotta belénk a kívánságot, ezért teljesíti is azt.
Bennünk lévő élete indít a kiáltásra, ezért meghallgatja azt. Az Őt
félők a legszentebb befolyás alatt vannak, ezért legfőbb kívánságuk,
hogy Istent dicsőítsék és Benne mindörökké örvendezzenek. Miként a
Biblia nagy hívő alakjai, ők is telve vannak kívánsággal, és az Úr
valóra váltja vágyaikat.
A szent kívánságok olyanok, mint a zsenge vetés, amelyet a mennyei
gazda gondoz, míg gabonát nem terem a kalász. Az istenfélő emberek
vágynak arra, hogy szentek, hasznosak legyenek, áldás felebarátaik
számára, és így szolgálhassák Uruk dicsőségét. Vágynak megélhetésükhöz a legszükségesebbre, szükségükben segítségre, a terhek alatt erőre, a
nehéz helyzetekben vezetésre, a bajban szabadulásra.
Olykor ezen kívánságuk annyira erős, és ügyük oly sürgető, hogy felkiáltanak gyötrelmükben, mint a kisgyermekek fájdalmukban, és akkor az Úr megértően lehajol hozzájuk, és ígérete szerint megadja azt, amire
szükségük van - "megsegíti őket".
Igen, ha féljük Istent, semmi mástól nem kell tartanunk. Ha az Úrhoz
kiáltunk, szabadulásunkra biztosan számíthatunk.
Kedves olvasó, helyezd ezt az igeverset a nyelvedre, és tartsd egész
nap a szádban, olyan édes lesz számodra, mint a manna.
Kommentáld!