Ez a planéta, ahol élünk, Isten váróterme. Az a fiatal pár ott a sarokban, arra vár, hogy végre kisbabájuk lehessen.

Az aktatáskás fickó? Az egész országban mindenhová beadta már az önéletrajzát. Munkára vár.

Az öreg nénike a botjával? Özvegy.

Egy éve arra vár, hogy egy napja könnyek nélkül teljen el.

Várunk. Várunk Istenre, hogy adjon, segítsen, gyógyítson. Várjuk, hogy Isten megjelenjen. A várakozás földjén élünk.

Isten várótermében vagy? Ha igen, akkor a következőt kell tudnod: míg te várakozol, addig Isten munkálkodik. „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (János 5:17).

Isten soha sem üldögél karba tett kézzel. Soha nem áll meg. Nem megy vakációra.

A teremtés hetedik napján megpihent, de a nyolcadik napon újra munkához látott, és azóta sem állt meg. Ő nem henyél. „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" – olvasható a váró falán (Zsoltárok 46:11). Örülhetünk, mert Isten jó. Nyugodtak lehetünk, mert Ő munkálkodik. Lazíthatunk, mert Ő aktív.

Emlékezzünk csak Isten Mózeshez intézett szavaira: „Ne féljetek! Csak várjatok, és csillapodjatok le! ...csak maradjatok nyugton! Az Örökkévaló maga fog harcolni értetek!" (2 Mózes 14:13-14) Az izraeliták maguk előtt a Vörös-tengert, maguk mögött pedig, az őket üldöző egyiptomi sereget látták. Nyugton maradni? Viccelsz? Amit a korábban rabszolgaként élő nép nem látott, az Isten keze volt, ami utat készített a tenger medrében, és az Ő lehelete, ami szétválasztotta a vizet. Isten munkálkodott értük.

Isten munkálkodott Máriáért, Jézus édesanyjáért. Az angyal bejelentése, miszerint áldott állapotba fog kerülni, kérdések özönét kavarta fel a szívében. Hogyan lesz terhes? Mit fognak gondolni az emberek? Mit fog szólni József? Isten azonban munkálkodott érte. Üzenetet küldött Józsefnek, a jegyesének. Isten arra indította a császárt, hogy rendeletet adjon ki. Isten vezette a családot Betlehembe. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róma 8:28).

Biblia értelemben várakozni azt jelenti, hogy nem a legrosszabbat tételezzük fel, nem aggódunk, nem félünk, nem követelőzünk, és nem irányítunk. A várakozás ugyancsak nem jelent passzivitást. „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik... Légy csendben, és várj az Úrra!"

(Zsoltárok 37:5,7)